A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— 26 — A mi »reform« jelszavunk — ezzel ellenkezőleg — épen az egység szükségességéből ered. A széthúzó erőket akarja összefoglalni a nagy célnak, a, nemzeti életnek a megerősítésére s a jelen idők anyagi, lelki, erkölcsi, vallási lezüllöttségének megszüntetésére. A reform céljának a mi református egyházi közéletünkben is az egység szükségérzetáből kell kialakulnia. Igaz, hogy a reformáció mint a világtörténelem egyi klegnagyobb és legintenzívebb lelki megújhodása, egy megdönthetetlennek hitt egységet ingatott meg alapjaiban; de az is igaz, hogy kitűzött célja, még nincs befejezve. Erőkre, az erők egységesítésére van szükség a nagy harc eredményes megvívására. Aggódva kérdezhetjük, megvan-e ez az egység a reformáció evangéliumi egyházai között? A legjobbak, a leghívebb lelkek igyekeznek a széthúzó erőket egységre hozni; fájdalom, nem sok sikerrel. Ez a sajnálatos jelenség, mit világviszonylatban észlelhetünk, mindinkább mutogatja magát az egyes tagokban, a gyülekezetek életében is; ezek is többször önző, személyi érdekektől vezettetve, részekre szakadoznak; a gyülekezeti élet is pártharcok szinterévé lett. Pedig tanulhatnánk. A minden reform és lelki szabadság ellensége teljes egyesített erejével tör ellenünk, egyházunk érdekei ellen s megsemmisíteni igyekszik a jogokat, az eredményeket, melyeket az állami törvényhozás útján keserves küzdelemmel vívtunk ki. Hivatásunk, kötelességünk, hogy a harcot felvegyük s minden erőnk összegyűjtésével, egyesítésével álljunk

1 őrt ostromlott kerítéseinken. A munkát a gyülekezeti életben kell kezdenünk. Az egyháztagokat kell lélekben összeforrasztanunk úgy, hogy azok egyetértő hűsége, törhetetlen alapja legyen a mind szélesebb körben megnyilatkozó és erőt adó egységnek. Reform és egység: megújhodás és az erők egyesítése, ezek legyenek ne csak jelszavaink, iianem munkaprogrammunk. 2. Ezeknek a meglétét kerestem s vizsgáltam az egyházlátogatás során, melyet az elmúlt évben — közbejött súlyos betegségem miatt — némi hiányossággal végeztem. Hét egyházközség nem részesült egyházlátogatásban. Ezek közül ötnek mindennapi élete is — így mondhatom — szemeim látása előtt folyik.