A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— Í6 — Sőt a háború utáni években, 1921-től 1933-ig az egyházi esketések arányszáma a polgári házasságok számához viszonyítva fokozatosan javul. Érdekes, hogy az arányszám a reformátusoknál és evangélikusoknál állandóan magasabb, tehát kedvezőbb volt, mint a római katholikusoknál, egészen 1933-ig, mint ilyen nem rontotta az egyházi esketések arányszámát annál kevésbbé, mert azoknak jelentékeny része, akik ma csak polgári házasságot kötnek, olyanokból áll, akiknél valamely egyházi akadálya van a házasságnak, az ilyenek pedig a polgári házasság előtti időben jórészt vadházasságban éltek és gyermekeik törvénytelenek voltak. E tekintetben tehát a polgári házasság még erkölcsi tekintetben is javulást hozott. Érdekes, hogy az egyező vallású keresztyén házasfelek mennyivel nagyobb arányban esküsznek meg egyházilag, mint a vegyes vallásúak. Az egyező vallásúak aránya 1.933-ban 90.4o/

0 volt, a vegyes vallásuaké pedig c|^k 75o/o. Ebből látszik tehát, hogy a vegyesházasok sokkal hamarabb kerülik el házasságkötésük alkalmával a templomot, aminek oka nemcsak miszerintúnk, de az idézett tudós statisztikus megállapítása szerint is elsősorban épen a római katholikus egyház merev magatartásában rejlik, amellyel reverzális nélkül a vegyes párokat meg nem esketi ési részben abban is, hogy az elváltak megesketésével szemben is ellenséges eljárást tanúsít. A vegyes vallású jegyesek nagyon sokszor egymás érzékenységének respektálása miatt kerülik el az' egyházi esküvőt a katholikus egyház reverzális-követelése folytán. A fakultativ polgári és egyházi házasságra nézve ugyanaz a véleményem, amit már néhány évvel ezelőtt is megmondottam e helyen. Szerintem ez egyszerűen visszafelé sülne el. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az állami törvény szerint csak a polgári házasság kötelező ugyan, de minden tisztességes és becsületes érzésű keresztyén egyén erkölcsileg kötelezve érzi magát házasságának egyházi esküvővel való megkötésére. Ezt tartja mindenki a házasságkötés nemcsak ünnepélyesebb, hanem fontosabb és jelentősebb, egyenesen elengedhetetlen részének, mig a polgári házasságot csupán hivatalos dolognak, egyszerű nyilvántartás céljából való bejelentésnek. A, falusi nép az egyházi esküvő nélküli házasságkötést ne^m is tekinti esküvőnek. Ha ellenben bármily formában fakultatívvá tétetnék a polgári és egyházi házasság, ha csupán a vegyes házasságokra nézve is, akkor ki lenne mondva nyíltan, hogy az egyik épen olyan jc, mint a