A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— U — dik Carolina resolutió megjelenése után jöttek össze Bodrogkeresztúron a világi elemek legjobbjai, hogy részt kérjenek az egyház felsőbb kormányzásában. Nem önző érdek vezette őket, hanem az egyház jól felfogott közérdeke. A fegyveres küzdelmek idején ők oltalmazták vérükkel, életük kockáztatásával és ha kellett feláldozásával is egyházunkat, a vallási és lelkiismeretű! szabadságot. Erre a védelemre változatlanul szükség volt ennek a békésnek látszó, de lelkiismereti tekintetben annál súlyosabb elnyomatást jelentő korszakban és ezt a védelmet és támaszt! a világi elemek sokkal jobban és erősebben biztosíthatták az egyház szervezetén belül, sokkal nagyobb súllyal, biztonsággal és sokkal hatékonyabban léphettek fel úgy, mint az egyház hivatalos vezetői és képviselői. A bodrogkeresztúri konvent készázados emlékünnepe mult év október hó 8-án folyt le. Az ünnepély lefolyása nagyon szép és lélekemelő volt. Sajnos, a dunántúli egyházkerületet egyedül én képviseltem csak, aminek oka bizonyára a nagy távolság volt. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a nevezetes ünnepélyen a már előzetesen összeállított programm alapján a Dunántúl nevében szólhattam. Újabban igen sok szó esik arról az akcióról, illetőleg tervről, melyet mult év őszén Serédi Jusztinián hercegprímás vetett fel újból a házassági törvény reformja érdekében. A kérdés nem új, római katholikus részről az utóbbi évek folyamán többször vetődtek fel hasonló tervek és állandóan folyt ilyen irányú mozgalom. A katholikus egyház egyes exponensei, első sorban a hercegprímás a családi élet tisztaságának megromlásából, a szerencsétlenül végződő házasságok és az elválások számának szaporodásából és a gyermekáldás megfogyatkozásából indulnak ki és minden bajnak kútforrásául a polgári házasság behozataláról szóló 1894. évi XXXI. tcikket állítják oda. Ezért kívánják annak hatályon kívül helyezését, vagy legalább is gyökeres módosítását, amitől ő szerintük a helyzet teljes megjavulása fog beállani. Hogy lényegileg miben áll a hercegprímás sokat emlegetett törvényjavaslata, nem tudjuk, mert annak részletes és hiteles szövegét nem ismerhetjük, csupán annyit, amennyi saját nyilatkozataiból és vázlatos ujságközlemcnyekből kitűnik. Ezekből az látszik, hogy a, hercegprímás javaslata vagylagos, vagyis két módozatot állít fel. Egyik módozat szerint a törvénymódosítás olyan irányú lenne, hogy a polgári házasságról szóló tör-