A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

- 10 — is gyorsan elrepül, a nemzetek életében pedig nem egyéb, mint egy röpke pillanat. Ez a két évtized is gyorsan szállt el felettünk, hiszen mintha csak most fújták Volna meg a harci kürtöket és csak imént vonult a haza védelmére az ország színe-virága a reménység zöld lombjaival ékesítve és a győzelem biztos reményével szivében. És mégis mily rettentő hosszú idő, mily végtelen sora a küzdelmeknek, hányattatásoknak, szenvedéseknek, elnyomattatásoknak és üldöztetéseknek, melyeket e két évtized alatt át kellett élnie szerencsétlen nemzetünknek; ezeknek tükrében a húsz esztendő örökkévalóságnak látszik. Kicsiny csonka országunk hajója több mint másfél évtized óta hányódik az ellenséges hullámok tengerén. Nagy megpróbáltatások és nehéz sors jutottak osztályrészül kicsiny maradék országunknak, elvettetett és mellőztetett állapotba kerültünk a népek közösségében. De mi ez ahhoz képest, amit a tőlünk erőszakkal elszakított országrészek lakóinak kell elszenvedniük. Honfitársaink milliói szenvednek ott nap-nap után állandó martiromságot csak azért, mert őket magyarnak teremtette a Mindenható kegyelme és bölcsessége. A betolakodott ellenséges hordák a legkülönfélébb módszereit találják ki a magyarság üldözésének és kiirtásának. Oláh és szerb területen a magyar életnek nincs értéke, szabad préda az a barbár rablógyilkos bandák előtt. A szerb granicsárok állandó hajtóvadászatot rendeznek a magyarok ellen a határon. Oláh és szerb egyaránt pusztítja a magyarság javait, kínozza és öldösi annak népét és ha az üldözöttek és megkinzottak, a legyilkoltak hozzátartozói az ottani állítólagos törvényes fórumoknál akarnak orvoslást keresni, úgy még ők fizetnek rá, mert az ottani törvény a rablógyilkosoknak ad igazat, akik ennek folytán még csak fokozottabb mértékben folytatják működésüket. Az úgynevezett földreform folytán mindhárom bitorló hatalom kiforgatta a magyarságot ősi birtokából és pedig nemcsak a nagyobb birtokosokat, de főleg szerb és oláh területen a magyar kisbirtokosokat is, akik két kezük munkájával keresték kenyerüket, földönfutóvá téve azok százezreit. A népszámlálási eredmények megmásítását mindhárom ország űzi, de legnagyobb tökélyre e téren mindenesetre a csehek vitték és kétségkívül ők folytatják a legügyesebb külföldi propagandát is, hazugságaikkal port hintve a külföld szemébe. A történelemhamisítás terén a csehekkel méltán versenyeznek az oláhok. Mindhárom folytatja a név vegyelemzést, melynek segítségével színmagyar és más nyel-