A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— liven nem tudó családokat erőszakkal idegennek akarnak deklarálni. Súlyos üldöztetés és elnyomatás az osztályrésze a magyar egyházaknak is a megjszállt területeken. És ebből éppen a mi egyházunk, a magyar református egyház veszi ki a legsúlyosabban a maga részét, mert hiszen az idegen államhatalmak a legmagyarabb egyházat tartják legveszedelmesebbnek magukra nézve. Egyházaink, iskoláink vagyonát elvették, létalapjuktól fosztották meg őket főleg Erdélyben. Templomokat vettek el tőlünk és más magyar egyházaktól is. Híveinkkel az idegen oláh egyházaknak építtetnek templomokat ott, ahol azoknak hiveik alig vannak. Egyházunk szolgái, a lelkipásztorok az oláh megszállt területen a legnagyobb nyomorral küzdve teljesítik hivatásukat; nem képesek gyermekeiket taníttatni, éheznek és ruhátlankodnak. Az államhatalom beleszól az egyház belső ügyeibe is, mint p. o. a legutóbbi püspökválasztásnál a megszállt területi Tiszáninneni egyházkerületben, amidőn a cseh államhatalom a választás menetét igyekezett a neki tetsző jelölt érdekében beoflyásolni, hála a magyar reformátusság gerincességének, sikertelenül. Va'gy amidőn kikényszerítik a csehek a néhány állítólagos tót református gyülekezet részére a külön tót egyházmegye megalakítását. És e mérhetetlen megpróbáltatások és súlyos nyomorúság közepette azt látjuk, hogy az elnyomott és üldözött magyarságban fellángol az őserő, amely az igaz hithűséggel erősítve tettekre képes. A minden támogatástól és segítségtől megfosztott és elnyomott magyarság és reformátusság Erdélyben emberfeletti áldozattal önmaga tartja fenn gyülekezeteit, intézményeit, iskoláit, sőt még újakat is hoz létre: kórházakat, árvaházakat, jótékony egyesületeket, iskolákat, aggmenházakat. Szinte csodálatos az áldozatkészség, melyet épen a legsúlyosabb elnyomás és üldöztetés vált ki. A jótékonyság hihetetlen mértékben fokozódik az általános szegénység közepette; ott ahol mindenki szegény, mert hiszen a régi nagyok és gazdagok is azzá váltak, ott igyekeznek a magyarok testvériesen egymás terhét hordozni. A közös nehéz sors és egymásrautaltság egy táborba hozza a magyarságot, annak különböző egyházait, amelyek vállvetve, egymást támogatva igyekeznek védekezni és küzdeni az elnyomó zsarnoki ellenséges hatalmak erőszakoskodásával szemben. A felekezeti jó viszony és összetartás egyik kiemelkedő példája, hogy Marosvásárhelyen a református és róm. kath. egyházak közösen