A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

— 9 — Tisza István párt, felekezeti, osztálybeli különbség nélkül mindnyájunké, az egész magyar nemzeté. Két nevezetes évfordulóról kell megemlékeznem a protestantizmus múltjával és kialkulásával kapcsolatban. Az egyik speciális magyar jelentőségű. A mult év végén volt 300 esztendeje Szenczi Molnár Albert halálának. Nemcsak a zsoltárok zengzetes magyar nyelvű szövegét és Kálvin Institúciójának első magyar fordítását köszönhetjük neki, de benne kell, hogy tiszteljük édes magyar nyelvünk és irodalmunk egyik legelső művelőjét. Személye és működése tehát nemcsak protestáns egyházi, hanem egyetemes nemzeti szempontból is nagy jelentőséggel bír. Különösen fontos ennek kiemelése épen ma, amidőn igen gyakran hallhatjuk annak hangoztatását, hogy Pázmány Péter előtt magyar irodalmi nyelv nem is volt és hogy Pázmány teremtetne meg a magyar irodalmat. Méltán emel szobrot Szenczi Molnár Albert emlékének a magyar állam a debreceni Tisza István egyetem előtti téren egyházunk három más úttörő jelesével együtt. A másik történeti évforduló egyetemes jelentőségű. Mult év végén volt Luther Márton születésének 450 éves évfordulója. A nagy német reformátor, a reformációnak egyik legkiemelkedőbb alakja a maga hatalmas egyéniségével és működésével soksok milliót számláló népek, sőt egész nemzetek életének fejlődésére gyakorolt mérhetetlen, szinte döntő hatást. Luther Márton nemcsak reformátor volt, de jó német hazafi is, akinek hatása kétségkívül saját német nmezetének fejlődésére volt a legnagyobb. A német nemzet későbbi nagyságát jó részben éppen a reformációnak, annak a lelkeket megtisztító hatalmas szellemi és erkölcsi erőnek köszönhette, amely a reformációban megnyilatkozott. A nagy német nemzet ma súlyos válságban van és sajnos ezzel együtt a német protestantizmus is, a világprotestantizmusnak egyik legerősebb és legértékesebb, tömegénél fogva is egyik legsúlyosabb ága. Adja Isten, hogy ez a súlyos válság és megpróbáltatás mielőbb elmúljék és hogy a nagyra hivatott nemzet és a vele összeforrott német protestantizmus csakhamar megtalálja jövendő fejlődésének helyes útját abban az irányban, amelyet a Luther által megindított reformáció jelölt ki számára. Egy nagyon szomorú évfordulóhoz érkeztünk el. Most van éppen 20 éve annak, hogy megkezdődött a nagy világégés, amelynek még ma sincs vége. Húsz esztendő az emberi életben