A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 5 — rokon túl, a szomszéd Ausztria területén élő magyar hittestvé­reinkre is. Annak a nagy és megbecsülhetetlen értéknek a konzer­válása, melyet az ő személyében birunk, elsőrendű létérdeke egyházunknak. A legőszintébb meleg szeretettel kívánjuk, hogy külföldi tartózkodása valóban a jól megérdemelt nyugalmat és pihenést biztosítsa számára, melyből felfrissült erővel térjen vissza hozzánk. Meg kell itt emlékeznem arról, hogy Püspök urunk őméltósága, ki eddig mint Veszprém vármegye által kikül­dött tag foglalt helyet az országgyűlés felső házában, folyó év elején, mint egyházunk hivatalára nézve idősebb három püspö­kének egyike nyert behívást a felsőházba, melynek ilyenformán életfogytiglani tagjává lett; így tehát véglegesen biztosítva van az ő nagyértékü és megbecsülhetetlen közreműködése a magyar törvényhozás részére. Tisztelettel indítványozom, hogy ez alka­lomból keressük fel szeretett Püspök urunk őméltóságát tisztelet­teljes üdvözletünkkel, legőszintébb igaz örömünknek adva kife­jezést és kérve a jó Istent, engedje meg, hogy évek során, sőt évtizedeken keresztül folytathassa ott eredményekben gazdag tevékenységét a magyar haza és református egyházunk javára. Meg kell emlékeznem egy egyházmegyénket, sőt egyház­kerületünket is talán kissé távolabbról érintő, de az egyetemes magyar reformátusságra nézve nagyon is jelentős eseményről, arról, hogy református egyházunk rangban legidősebb püspökét, egyetemes konventünk és zsinatunk lelkészi elnökét: Dr. Baltazár Dezső püspök urat a Kormányzó úr őfőméltósága mult év augusz­tus havában husz éves püspöki működése alkalmából első osz­tályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. Ez a kitüntetés a régi, háború előtti valóságos belső titkos tanácsosi cimet van hivatva pótolni és Kegyelmes címzéssel jár. 20 esztendő a püspöki szol­gálatban nagy idő, különösen, ha valaki erejének teljességében éri .azt meg. Maga a kitüntetés pedig rendkívül nagy jelentő­1 ségü, mert erre a múltban püspökeinknél még nem volt példa. Az egyházak közötti egyenlőség és viszonosság elvének megvaló­sításához közelebb visz bennünket egy lépéssel és nem csupán az ünnepelt egyházfő kitűnő és hatalmas egyéniségének, de egyházunknak is méltó megbecsülése ez a kitüntetés, melyből tehát fény háramlik az egész magyar reformátusságra is. Nem szükséges részleteznem, hogy Baltazár püspök úr őnagyméltósága személyében minden tekintetben méltó és érdemes férfiút ért a legmagasabb kitüntetés. Az ő határozott, törhetetlen akaraterővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom