A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 54 — most beiktatott világi főjegyzőnk s régi, nagyon érdemes tanácsbiránk ellen. Értesülvén róla, azonnal kifejeztem együttérzésünket a pokoli terv meghiúsulása felett. Egyik leghívebb munkásunkat vesztettük volna el benne, aki gyűléseinken is mindig jelen van, a megbízásokat pedig teljes jóakarattal és eredménynyel végzi. 15. Csekélységemet előre haladó korommal kartársaim munkás szeretetébe kérem. A kötelesség teljesítésre, úgy vélem, példát szolgáltatok. Munkatársaim szives készségét hálásan köszönöm és azt továbbra is kérem. Nem emberé, egyedül Istené legyen a dicsőség! Kitűnő tisztelettel Nagypirit, 1931 július 15. napján. a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlésnek alázatos szolgája: Jakab Áron esperes. Az esperesi jelentésre egyházmegyei közgyűlés a következőket határozza: Ad 1. Az egyházmegye közgyűlése fokozódó keserűséggel, nemcsak egyházainkat, de édes magyar hazánkat is féltő nagy aggodalommal látja az esperesi jelentésben oly találóan jellemzett, a kultuszkormányzatban! megnyilatkozó:, krisztusi elvektől áthatottnak éppen nem mondható »szanálási« rendszert, mely a konszolidált állami élet és társadalmi rend pilléreit, amaz örök fundamentomra, a Krisztusra épült evangéliomi egyházakat rázza meg és teszi életképtelenné; a hazafiúi hűség és áldozatkészség szempontjából soha nem kifogásolható, sőt a hazáért való tűrésben, nélkülözésben és szenvedésben mindenkor példaként világoló lelkészi karunknak a nyomorúságban való vergődését pedig — tételes törvény ellenére — érzéketlenül elnézi. Mély