A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

- 55 — tisztelettel fordul azért a főtiszteletü és nagyméltóságú egyházkerületi közgyűléshez, kegyeskedjék továbbra is arra a célra munkálni, hogy adócsökkentési segélyünk és a lelkészi korpótlék 100%-os valorizálását követelő szavunk a m. kir. kormánynál valahára már ne találjon süket fülekre, hanem értsék meg az arra illetékesek, hogy e téren az indokolatlanul túlságba vitt takarékosság drága lelki kincseket, államfenntartó erőket veszíthet el. Egyházi felsőbb hatóságaink és nagyjaink ez irányban kifejtett tevékenységét egyházmegyei közgyűlésünk igaz hálával, feltétlen bizalommal nézi s reá az Isten eredménynyel koronázó áldását kéri. Ad 2. Örömét fejezi ki egyházmegyei közgyűlés esperes úr súlyos betegségből való felgyógyulása felett s midőn újra megkezdett munkájában meleg szeretettel üdvözli, hálával és azzal a buzgó könyörgéssel borul le a megsegítő Isten előtt, hogy adja vissza kitartó munkaerejét, SZÍVÓS egészségét s éltesse hoszszan, boldogan kedvesei körében s egyházi ügyeink hű és eredményes szolgálatában. Az egyházközségeknek a folyó évben bizottságok által való meglátogatását a közgyűlés helyesli. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy kicsiny egyházközségeinkben általában meg van a külső-belső jórend; a csudákat mívelő hit megvívja diadalmas csatáját az anyagi szegényedés ijesztő rémével; a kegyelmes Isten óvja az összeroppanástól a súlyos teher alatt roskadozó egyházakat és egyháztagokat. Kéri az őrállóikat, a vezetőket és vezetetteket, hogy a hűségben és buzgóságban meg ne lankadjanak, a munkában meg ne fáradjanak, a lelkek gondozásában meg ne restüljenek, hogy az Isten dicsősége és a Krisztus világossága ragyogjon református egyházunk arculatán.