A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 12 — arányában járuljanak ehhez hozzá. Tudvalevő, hogy eddig minden egyházközségnek lélekszáma után fejenként és évenként nyolc fillérrel kellett hozzájárulni a közalaphoz. Ez a fejadó jellegű kivetés feltétlenül a legkevésbbé igazságos. A törvény-, javaslat igazságosabb és méltányosabb alapokra kívánta helyezni a járulékok kivetését és ezért két osztályt állított fel: a maga

r sabb egyházi adót viselő egyházközségekre lélekszám szerint számítva 8 filléres, az alacsonyabb egyházi adót viselő egyházakra nézve 12 filléres adókulcsot állapított meg. A zsinati tárgyalás alkalmával azonban ez a tervezet változást szenvedett olyanformán, hogy a 8 filléres fejenkénti kivetés általánosságban megmaradt és azon felül az egyházközségek az egyháztagok összes állami, föld, ház és kereseti adójának fél százalékával tartoznak hozzájárulni az országos közalaphoz, amelyet a konvent az egyházkerületek meghallgatása után az ország általános gazdasági helyzetének és az egyházközségek teherviselő képességének gondos mérlegelése mellett egy százalékra felemelhet. A félszázalékos és egyszázalékos hozzájárulás azonban nem lép életbe azonnal, hanem a konvent felhatalmazást kap arra, hogy az egyházkerületek meghallgatása után arra alkalmas időben léptesse életbe. Ez a megoldás, bár a teherviselés, amennyiben a félszázalékos, vagy egyszázalékos hozzájárulás életbe lesz léptetve, látszólag arányosabbá válik, mégsem kedvez a kis egyházaknak, mert hiszen a 8 filléres kivetési alap megmarad, amint eddig is volt, és amint a gyengébb anyagi erővel rendelkező egyházakra nézve terveztetett is, de emellett rájuk is ki lesz vetve a fél, vagy egyszázalékos vagyoni hozzájárulás is, amely a nagyobb és vagyonosabb egyházaknál aránylag több lesz ugyan, de azért kétségkívül többletet jelent az eddigi állapothoz képest a kis egyházaknál is. Mindenképen helyes az az intézkedés, mely szerint a közalap tiszta jövedelmének nagyobb részének hovafordításáról a törvény szabatosan rendelkezik, így a lelkészi nyugdíjintézet céljaira legalább 15o/o-ot, missziói célokra pedig 35o/o-ot kell fordítani. Mindkettő olyan egyetemes jellegű cél, amelynek támogatására az anyagi segítségnek semmiféle mértéke sem lenne soknak mondható. Az utolsó törvényjavaslat, mely a zsinat idei ülésszakának tárgysorozatán szerepelt, az országos ref. lelkészi nyugdíjinték zetről szóló törvényjavaslat volt, melyet dr. Benedek Zsolt előadó terjesztett a zsinat elé. Ez a nagy gonddal megalkotott