A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

— 10 házmegyei-, illetőleg egyházkerületi tanács szervezetét és feladatait és miután a közgyűlés minden ügyet magának tarthat fent, illetőleg minden ügyben maga intézkedhetik, ennélfogva a tanácsot a szükséghez és az adott körülményekhez képest lehet működtetni vagy nem működtetni. Az eddigi állapothoz képest új az, hogy a püspök a jövőben az egész magyar református egyház összes lelkészei közül lesz választható. A zsinati tagok számának megállapításánál egyházkerületünket a tiszáninneni egyházkerülettel együtt az a veszély fenyegette, hogy képviselőinek számát 2—2-vel lecsökkentik, azzal a megokolással, hogy ez a két egyházkerület csonkult meg legnagyobb mértékben. Már a bizottságban erős harcot folytattunk ezzel a tarthatatlan felfogással szemben, de ott kisebbségben maradtunk, a zsinat plénumát azonban sikerült jobb meggyőződésre birni, így eddigi képviseletünk megmaradt. Csupán a dunamelléki egyházkerület képviselőinek száma emelkedik négygyei, ami, tekintettel az ottani jóval erősebb szaporodásra és arra az igen figyelemreméltó körülményre, hogy a kimagasló érdemes közéleti férfiak serege mégis csak elsősorban az ország fővárosában összpontosul, helyes és igazságos. Említésre méltó az egyházközségeket megillető szavazati jognak új alapon való megállapítása és pedig különösen az a rendelkezés, hogy nemcsak a lelkipásztori állások után lesz egyegy szavazata az anyaegyháznak, hanem az általa fenntartott iskola után is egy, illetőleg a nagyobb egyházaknak minden tiz tanítói állás után egy. Ez kétségkívül az egyház érdekében való teherviselésnek méltó megbecsülését jelenti és bennünket közelről érdekel, mert hiszen ilyenformán a mi kicsiny, iskolafenntartó egyházaink szavazata megduplázódik. Egyházkerületi viszonylatban azonban nálunk nem jelent arányváltozást, mert hiszen a Dunántúlon majdnem minden anyaegyház tart fenn iskolát, tehát a kettős szavazat kedvezményét majdnem mind megkapják, csupán az újabban alakult városi gyülekezetek esnek el ettől. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy ha már ilyenformán az iskolafenntartással járó teherviselés méltán megérdemelt elismerése megtörtént, tovább kellett volna menni és ugyanezt el kellett volna ismerni a leányegyházaknál is; méltányos lett volna ugyanez alapon az iskolafenntartó leányegyházakat is egy-egy szavazat jogával felruházni annál is inkább,