A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 6 — nehéz hazafias munkában is a legelső sorokban küzdöttünk mindenkor és meg vagyok róla győződve, hogy ha ennek a munkának és küzdelemnek eredménye gyanánt egy jobb és szebb jövő fog bekövetkezni, mint ahogyan be is kell következnie, ennek eljövetelében és kimunkálásában igen tekintélyes, mondhatnám oroszlánrésze lesz magyar református egyházunknak és ennek tagjainak. Méltóztassék megengedni, hogy most, amidőn Isten kegyelméből újból összejöttünk, hogy számot adjunk az Úr bölcs rendelkezése folytán az Ő kertjében végzett sáfárkodásunkról, megemlékezhessem néhány a legutóbbi év folyamán történt bennünket legközelebbről érdeklő jelentősebb eseményről és a minket érintő legfontosabb kérdésekről. Egyházi életünknek legfontosabb eseménye az országos zsinat ülésezése volt. Zsinatunk mult évben megkezdett működését ez év tavaszán folytatta, április hóban megtartva második ülésszakát. A zsinat plénumának ülésezéseit a mult év őszén, továbbá a tél és tavasz folyamán a különböző zsinati bizottságok munkája előzte meg, melyek részben a már régebben benyújtott törvényjavaslatokat dolgozták át az egyházmegyék és egyházkerületek kinyilatkoztatott véleménye alapján, részben pedig az újabb javaslatokat készítették elő. Maga a zsinati ülésszak április 22-én kezdődve tiz ülésnapon át tartott, mely napokat a zsinat igazán derekasan igyekezett kihasználni, szem előtt tartva a jelszót, hogy az idő pénz és különösen azt a súlyosan latba eső körülményt, hogy nagy szegénységben szenvedő egyházunk részére a zsinattartás minő megterheltetést jelent és igyekezett minél rövidebb idő alatt minél többet elvégezni. A zsinat ülései kora reggeltől késő délutánig folytak, és igen gyakran ebéd után is folytatódtak késő estig, kivéve, ha a délutánt bizottsági ülések foglalták le, melyek szintén a késő esti órákba nyúltak bele. A zsinat ülésezéseinek legelső érdemleges tárgya a liturgiaügyi bizottság jelentésének letárgyalása volt. Ennek során nyert elintézést Hegedűs Lóránt egyházkerületi tanácsbiránk ismeretes keresztjavaslata is és pedig annak elvetésével, de nem elvi okból, hanem sokkal helyesebben a tradíciókra való hivatkozással. Maga a liturgiaügyi bizottság jelentésének fő részét képező törvényjavaslat az istenitiszteleti rendtartásról rendkívül nagy és általános érdeklődés mellett tárgyaltatott le. Kétségkívül tekintélyes része volt ebben annak a körülménynek is, hogy ennek a fontos tör-