A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július
— 7 — vényjavaslatnak az előadója nem kevésbbé illusztris férfiú volt, mint Ravasz László püspök, akinek nagyszerű, rendkívül magas színvonalú előadói beszéde az Istentől ihletett legtisztább keresztyén prédikátori szellem és a mélységes tudás és tudományos képzettség remekmüve volt. Számos tartalmas hozzászólás dacára a javaslat aránylag kevés változtatáson ment keresztül, ami történt rajta, az nagyon alapos és komoly megfontolás és megvitatás után történt. Ez utóbbiak közül megemlítendőnek tartom, hogy az eredeti szöveggel szemben a keresztszülők vallására nézve az a rendelkezés lett felvéve, hogy keresztszülők csak keresztyének lehetnek, ami feltétlenül megfelel a keresztyén testvériség elvének, de magának a gyakorlati életnek is. A liturgiái törvényjavaslat letárgyalása után a tudományügyi bizottság jelentése következett, mellyel kapcsolatban a zsinat elrendelte, hogy az egyházközségek és iskolák birtokában levő müemlékszerü és általában történelmi beccsel biró épületek, műkincsek, továbbá bármely néven nevezendő egyéb történelmi emlékek 1930 december 31-ig összeirassanak, hogy megőrzésükről gondoskodás történhessék. Továbbá igen jelentős határozatot hozott a zsinat a protestáns tudományos és irodalmi munkásság megszervezése iránt, amit a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megfelelő kiépítésével és a testvér ágostai hitvallású evangélikus egyházzal együttesen kiván megoldani, amire nézve a testvér egyházzal már előzetes tárgyalások történtek is. Az iskolaügyi bizottság jelentésének rövid letárgyalása után tért rá a zsinat jelen ülésszakának fő tárgyára, a lelkészválasztási törvényjavaslat tárgyalására. Ez váltott ki kétségtelenül legnagyobb rédeklődést úgy a zsinat tagjai, mint a nagy közönség részéről is, mert a törvényjavaslatot állandóan telt padsorok mellett tárgyalta a zsinat, a karzatok pedig, főleg a fontosabb pontoknál, zsúfolásig telve voltak. A zsinat tagjainak túlnyomó nagy része nemcsak állandó jelenlétével és érdeklődésével, hanem felszólalásával is közvetlenül részt vett e nagy jelentőségű javaslat tárgyalásában. Le kell szegeznem és nem csekély büszkeséggel kell hangoztatnom, hogy dacára a nagyon is ellentétes nézeteknek, melyek különösen a tárgyalások elején felmerültek, a felszólalások mindenkor megmaradtak a legteljesebb objektivitás utján, abban a komoly mederben és azon a magas színvonalon, amelyet a kérdés nagy fontossága és református egyházunk érdekei is feltétlenül megköve-