A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 7 — vényjavaslatnak az előadója nem kevésbbé illusztris férfiú volt, mint Ravasz László püspök, akinek nagyszerű, rendkívül magas színvonalú előadói beszéde az Istentől ihletett legtisztább keresz­tyén prédikátori szellem és a mélységes tudás és tudományos képzettség remekmüve volt. Számos tartalmas hozzászólás dacára a javaslat aránylag kevés változtatáson ment keresztül, ami tör­tént rajta, az nagyon alapos és komoly megfontolás és megvitatás után történt. Ez utóbbiak közül megemlítendőnek tartom, hogy az eredeti szöveggel szemben a keresztszülők vallására nézve az a rendelkezés lett felvéve, hogy keresztszülők csak keresztyének lehetnek, ami feltétlenül megfelel a keresztyén testvériség elvé­nek, de magának a gyakorlati életnek is. A liturgiái törvényjavaslat letárgyalása után a tudomány­ügyi bizottság jelentése következett, mellyel kapcsolatban a zsinat elrendelte, hogy az egyházközségek és iskolák birtokában levő müemlékszerü és általában történelmi beccsel biró épületek, műkincsek, továbbá bármely néven nevezendő egyéb történelmi emlékek 1930 december 31-ig összeirassanak, hogy megőrzésük­ről gondoskodás történhessék. Továbbá igen jelentős határozatot hozott a zsinat a protestáns tudományos és irodalmi munkásság megszervezése iránt, amit a Magyar Protestáns Irodalmi Társa­ság megfelelő kiépítésével és a testvér ágostai hitvallású evan­gélikus egyházzal együttesen kiván megoldani, amire nézve a testvér egyházzal már előzetes tárgyalások történtek is. Az iskolaügyi bizottság jelentésének rövid letárgyalása után tért rá a zsinat jelen ülésszakának fő tárgyára, a lelkészvá­lasztási törvényjavaslat tárgyalására. Ez váltott ki kétségtelenül legnagyobb rédeklődést úgy a zsinat tagjai, mint a nagy közön­ség részéről is, mert a törvényjavaslatot állandóan telt padsorok mellett tárgyalta a zsinat, a karzatok pedig, főleg a fontosabb pontoknál, zsúfolásig telve voltak. A zsinat tagjainak túlnyomó nagy része nemcsak állandó jelenlétével és érdeklődésével, hanem felszólalásával is közvetle­nül részt vett e nagy jelentőségű javaslat tárgyalásában. Le kell szegeznem és nem csekély büszkeséggel kell hangoztatnom, hogy dacára a nagyon is ellentétes nézeteknek, melyek különösen a tárgyalások elején felmerültek, a felszólalások mindenkor meg­maradtak a legteljesebb objektivitás utján, abban a komoly me­derben és azon a magas színvonalon, amelyet a kérdés nagy fon­tossága és református egyházunk érdekei is feltétlenül megköve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom