A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július
- 4 — tanácskozására — a közgyűlés tagjai a főiskola dísztermébe vonulnak, ahol esperes úr jelenti, hogy jelen közgyűlésre az alkotó tagok az ügyrend által kivánt időben meghivattak; a bemutatott névjegyzék szerint kellő számban meg is jelentek; ezek alapján a közgyűlés határozatképességét megállapítja. 2. Jelen közgyűlésről távolmaradásukat jelentették: Németh József noszlopi, Biró László padragi lelkészek és dr. Baditz Lajos világi tanácsbiró. Közgyűlés a bejelentett távolmaradásokat igazolja. 3. Ezen közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére egyházmegyénk ügyrendje értelmében elnökség egyházi fő- és aljegyző, világi aljegyző és Győry János e. tanácsbiró kiküldetnek. 4. Egyházmegyei gondnok úr a közgyűlés tanácskozását a következő beszéddel nyitja meg: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! A mult esztendőben egyházmegyénk két közgyűlést is tartott: egy rendkívüli és egy rendes közgyűlést. Az első a szomorúság és gyász jegyében folyt le, mert hiszen a mult év tavaszán veszítettük el egyházmegyénknek mindnyájunk által szeretett, osztatlan és általános tiszteletnek és közbecsülésnek örvendő esperesét, boldogemlékü Kis József urat. Felejthetetlen egyházi vezérünkről kegyelettel megemlékezni jöttünk akkor össze és egész rendkívüli közgyűlésünk az Ö emlékének volt szentelve. Második, rendes közgyűlésünk pedig az örömnek az ünnepe volt, annak az örömnek, hogy az elveszett vezér, a korán elköltözött jó pásztor helyébe megtaláltuk azt, aki neki méltó utódja, akit gyülekezeteink általános bizalma egyhangúlag hivott el élünkre, aki csak jelenlegi tisztségében volt új, de aki egyházi életünknek és pedig nemcsak egyházmegyénk, hanem egyházkerületünk közéletének is hosszú évek, sőt évtizedek óta egyik legkiválóbb munkása. Két ünnepélyes közgyűlésünkön, mely egyike az emlékezetnek és gyásznak, másika az örömnek és jövendő reménységének volt szentelve, nem nyílhatott alkalmam, hogy általános közérdekű egyházi kérdésekről szólhassak, méltóztassék tehát megengedni, hogy most, amidőn ismét összejöttünk, hogy számot adjunk egyházmegyénk életének legutolsó esztendejéről, kissé bővebben foglalkozhassam a bennünket legközelebbről érintő