A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

— 10 — ragaszkodjanak az egyházuk által tanított igazságokhoz; tántoríthatatlan hivei legyenek annak, akiken sem a hitetlenség sötét szelleme, sem esetleg más külső idegen kísértések erőt ne vehessenek. E tekintetben a magam részéről sajnálattal kell megállapítanom, hogy a zsinaton nem sikerült az egyháztagok fegyelmezése kérdésében a szigorúbb álláspontot érvényre juttatni, amitől pedig nagyon sokan a legtöbbet vártuk és én szerintem a jövőben is, ha ez újból napirendre kerül, a legtöbbet lehet majd várni, természetesen nem azonnal, hanem majd csak akkor, ha erre a szigorú fegyelmezésre híveink rá lesznek nevelve. Ezzel kapcsolatban foglalkoznom kell a reverzálisok kérdésével. Sajnosan kell látnunk, hogy e téren, főleg oly vidékeken és községekben, ahol híveink kisebb számmal élnek, súlyos veszteségeink vannak. E tekintetben a hiba elsősorban nem is a többségi egyházban rejlik, hanem magában az állami törvényben, amely módot ád a reverzálisok adására. Az 1895. évi egyházpolitikai törvények túlságosan messze mentek a liberálizmus terén és ez ellen elsősorban róm. kath. atyánkfiai tiltakoztak mindig, holott a törvénynek idevonatkozó rendelkezései mindenütt a többségnek s így az ország nagyrészében, nekik kedvez. Szerintem sokkal helyesebb volt az előző állapot, amidőn törvény mondta ki imperative, hogy a gyermekek nemök szerint követik szüleik vallását és kizárt minden megegyezést a születendő gyermekek vallására nézve és minden vitát és viszálykodást e kérdés felett. De még helyesebb volna szerintem, ha a törvény minden megegyezési lehetőség kizárásával azt mondaná ki, hogy minden gyermek az apa vallását követi, mint aki a művelt európai társadalmi berendezkedés szerint családfőnek tekintetik és mint akinek nevét viseli, vagyonát, társadalmi állását, esetleg rangját is örökli. A reverzálisok veszedelmével szemben nem áll jelenleg más rendelkezésünkre, mint az, hogy a református hit tanításával, komoly vallásos neveléssel, a lelkek egyénenkénti munkájával minél szorosabbra láncoljuk egyházunk fiatalabb tagjait egyházunkhoz, a törhetetlen keresztyén hitnek, erős kálvinista öntudatnak és önérzetnek fegyvereivel vértezzük fel őket, hogy minden kísértésnek, minden félrevezetésnek, kivülről jövő gyengéd vagy erős nyomásnak ellent tudjanak állani. Miután a róm. kath. egyháznak e téren sokkal erősebb eszközök állanak rendelkezésére, helyesnek tartanám, ha mi is megtorló intézkedéseket léptetnénk életbe, főleg férfiakkal szemben, mert a reverzálisadás ezeknek részéről mindenesetre súlyosabbnak tekintendő, olyannak, ami egyenesen jeliemi gyöngeségekre vall. Ezért is sajnálnom kell, hogy a zsinat az egyháztagok fegyelmezésénél nem helyezkedett a szigorúbb álláspontra, melynek elfogadása e tekintetben erősebb segítséget nyújtott volna, mert hiszen olyan férfira, aki őseinek hitét megtagadva, még meg sem született gyermekeit