A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. szeptember

— 8 — emésztő küzdelemben, belső árulás és külső túlerő folytán elbukott és idegen martalócok szabdalták szét az ezeréves haza testét, midőn a magyar nemzetre soha nem látott gyászos időszak következett be, ebben a gyászos sorsban osztozkodtak a magyar protestáns egyházak is. Az ország területének megcsonkítása súlyosan érinti a a magyar protestáns egyházat, közelebbről a mi ref. egyházunkat is. Bár a mi pápai egyházmegyénk — hála Istennek — területi veszteséget nem szenvedett, a Dunántúli Eg yházkerületet, melynek alkatrészét képezi, már súlyos veszteség érte; de még nagyobb a veszteség, ha az egész magyar ref. egyházat tekintjük, mely nemcsak híveinek nagy számát és iskolái tekintélyes részét, hanem történelmi múlttal biró kulturális gócpontjainak is jórészét vesztette el. És ebben a veszteségben ismét teljesen közös a sorsa a magyar protestáns, illetőleg ref. egyháznak a magyar nemzetével, mert hiszen ahol a rablók módjára betolakodó szomszédok a magyarságot elnyomják és pusztítják, ott a színmagyar ref. egyháznak is súlyos elnyomatás és pusztulás a része és ahol ellenségeink Északon, Keleten és Délen a ref. egyházak és iskolák megszüntetésével kioltogatják a magyar református egyháznak idegen népek sötét erdejében messze fénylő és világító őrtüzeit, ott mindenütt a magyarságnak is egy-egy világító fáklyája alszik ki és a református egyházzal együtt sötétség borul és pusztulás vár a magyarság egy-egy csoportjára is. A trianoni kényszerbéke által teremtett helyzet nyomasztó súllyal nehezedik reánk, Csonka-Magyarország megmaradt és elárvult magyarságára és ebben a magyar reformátusságra is. Nemcsak nemzetünk, de egyházunk is régen ért meg ily nehéz és szomorú időket, mint a mai napok. Az összesség, az állam ép úgy, mint az egyes állampolgárok túlnyomó nagy többsége rendkívül súlyos helyzetben van anyagilag és amint az egyeseknek a megélhetés gondjaival kell küzdeni, ép úgy hasonló gondjai vannak az egyháznak is. Református egyházunk nem rendelkezik bőséges jövedelmet nyújtó nagy vagyon felett, híveinek teherviselő képességére és áldozatkészségére kell tehát támaszkodni, innen kell fenntartását biztosítani. Ez pedig sohasem volt oly nehéz, mint ma, amidőn híveink egyéb oldalról, főleg az állam részéről is sokkal nagyobb mértékben vannak megterhelve, mint voltak a szerencsétlen háború előtti békeévekben és emellett teherviselő