A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július

6. Veszteségünket mélyen átérző, szomorú szívvel hozom tudomására e helyen is egyházmegyénk közönségének, hogy Kulin Sándor egyházmegyei gondnokunk, akit nemcsak mi, de igen széles körben nagyon sokan igaz tisztelettel és nagy szeretettel vettünk körül, folyó évi julius hó 5-én, délután hat órakor elhunyt. Augusztus 24-én lett volna kilenc éve annak, hogy egyházmegyénk gondnoki tisztét elfoglalta. Jó hire-neve már akkor oly nagy volt, hogy egyhangú bizalmunk ültette bele gondnoki székébe. Az a székfoglaló, ami 1916. évi augusztus 24-én tartott közgyűlésünk jegyzőkönyvében olvasható, hű tüköré az ő hazájáért, egyházáért, az egész magyar társadalomért hevülő lelkületének. Péter apostolnak egy gyönyörű intése volt beszédének vezérfonala; ennek kapcsán fejtette ki mindazon teendőinket, amik ránk várnak és magatartásunk irányát a szörnyű világháborúban. Apostoli lélekből fakadt lelkes igehirdetés volt a beszéde. Lépten-nyomon megcsendült és összecsendült benne hazafias érzésének és vallása, egyháza iránt való olthatatlan szeretetének hangja. Kilenc esztendei közöttünk való forgolódásával ráütötte a pecsétet kijelentéseire. Láttuk és megvalljuk, hogy voltak ideáljai, nemes, nagy eszményei. Ezekhez egészen oda volt forrva; egészen el volt telve velük a lelke. Láttuk és megvalljuk, hogy, ő megértette és komolyan a szivére vette az Úr Jézusnak ez intését: „Mindenek előtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás". Ebben a lármás, jelszavas, álarcos világban ritkaság számba megy az az egyenesség és nyíltság, az a se jobbra, se balra nem tekintgetés és bátor-