A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július

ság, amellyel úgy a birói pályán és közéletünkben, mint egyházi téren kereste az igazságot és amellyel a megismert igazság mellett megállott s kitartott. Ebben az anyagi előnyökért, hiú kitüntetésekért hanyatthomlok törtető, rohanó világban fehér holló volt az a csendes, odaadó munkásság, amit munkaköreiben a legkisebbtől a legnagyobbig kifejtett. Mikor itt is, ott is mindenfelé nagy jóindulattal osztogatta szét lelki kincseit, nem tett annak cégért sípolással, mint a képmutatók. Mi láttuk és megvalljuk, hogy a ráváró nemes harcot hiven megharcolta. Láttuk és megvalljuk, hogy bánhegyesi Kulin Sándor kúriai biró, egyházmegyei gondnokunk, hazafias erényekben, egyházias érzületben, fáradhatatlan munkásságban, igazságosságban és emberszeretetben ott fénylett a legelsők között. E kiváló erényei emelték magas helyre, úgy a birói pályán, mint egyházi közéletünkben. Elismerésünk, köszönetünk és hálánk kegyelettel őrzi közöttünk drága emlékét. A szomorú hir vétele után gyászjelentést adtam ki egyházmegyénk nevében. A temetésre meghívtam Jakab Áron főjegyző, Győry János, dr. Jókay-Ihász Miklós, dr. Beöthy László tanácsbiró urakat. A koporsóra koszorút helyeztettem tisztán fehér szekfüből, fekete szalaggal, rajta e felírással: A pápai református egyházmegye nagyérdemű gondnokának. A gyászszertartás a kerepesi temetőben ment végbe. A halottas ház udvarán felállított ravatal mellett Szabó Imre fasori lelkész méltatta halottunk érdemeit igen találó, szép beszédben; a sirnál én búcsúztattam el, főleg egyházmegyénk nevében. Gyászoló s a fájdalomtól egészen lesújtott özvegyénél a