A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. június

- 4 — reggeli időben. Ide vonzott annak tudása, hogy te vagy, mint voltál öröktől fogva; ide vonzott az érzelem is, mely azt sugallja, hogy nálad nélkül, a te segedelmed nélkül semmik vagyunk. És midőn lelkünk elődbe szállani szent vágygyal óhajt, nem az égen keresünk mi téged, hová csillagbetükkel irád fel szent neved, mint a végtelen hatalom, végtelen nagyság és dicsőség nevét; nem is ez alacsony földi tájakon, a természet virányos kebelén, hol a dús mezőkön rengő kalászokban kenyeret nevelsz s a gyümölcsökből örök jóságodból édes méz csepeg. Magunkra kell eszmélnünk csupán, hogy megtaláljunk óh Isten! téged. Az eltűnt éjszaka, melynek néma csendje fáradt tetemink megpihenteté; a mosolygó hajnal, mely minden élőt új életre hiv; az égve tündöklő nap, mely égi útjáról fényt hint alá; a megújult élet, melynek im ismét örülhetünk; a felfrissült erő és értelem, mely agyunkat feszítve tettre ösztönöz; a nemes cél, mely felé futni rendelél; a fenséges mező, hová mivesekül állítál; ennyi és még sok kibeszélhetlen jó, melyeknek száma több, mint tejutnak milliárd csillaga s melyek bennünk és köröttünk érettünk vannak mind: ide hoznak Téged e szent helyre, hogy megtaláljunk és keblünkre öleljünk. Ah! de öleihetünk-e tiszta karokkal? Nem taszítasz-é el, mint földi atya hűtlen gyermekét? Meg kell vallanunk, igazságod előtt meg nem állhatunk. Törvényül adád: szeressünk Téged mindenek felett és elhívtál, hogy szolgálatodra adjuk életünk. S im, elvakítva földi bálványoktól, keblünkben a világ hő szerelme él. Parancsolád: szeressük feleink, mint önmagunk; szeretet vezesse lépteink. Ajkunkon zeng is igéd feddve most, majd híva csábítón. És, nemcsak magunk szeretni nem tudunk; a szeretet alkotta megváltott világba szeretetet lehelni sem birunk. Mondád: hiven sáfárkodjatok adományimmal. S talentumainkat rozsda lepi be vagy felváltjuk a világ asztalán és lelki jók helyett veszünk muló gyönyört; tiszta öröm helyt zajgó indulat lakja kebelünk. Óh szent Isten! bizony nem azok vagyunk, kiknek alkotál. Minden, mi világodban él, betölti tisztét törvényed szerint. Csak teremtő-míved ékes koronája az ember tévelyeg — s mi azok között — feledve téged s szent rendelésed.