A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

— 4 -­eső részétől tehát a haza másvallásu polgárai el vannak ütve! így mer beszélni az, aki jól tudja, hogy Budapesten és más városok­ban mily nagy összegeket kapnak a templomok és plébánosok fönn­tartására a római katholikusok másvallásu adófizetőktől ? A telhetet­len és önző klerikálizmusnak ez mind semmi! Hanem irigykedve, boszankodva néz a morzsákra, amit a másvallásuak ugyanabból a forrásból kapnak, amiből ö századokon át lakmározott! Szerencsére azonban még mindig vannak, és adja Isten, hogy legyenek is, a klerikálisok által „jó katholikusok"-nak csúfolt, embe­ries gondolkozású római katholikusok. Hogy az országos kormánynak, vagy legalább a vallás- és köz­oktatásügyi minisztériumnak nincs szándéka nekünk az 1848: XX. t.-c. 2. és 3. §-ában biztosított tökéletes egyenlőséget és viszonossá­got és a szükséges anyagi támogatást megadni, azt gróf Apponyi miniszter úrnak a protestánsok közös bizottságához intézett, folyó évi január 24-én kelt leirata bizonyítja. Ebben sérelmeink orvoslá­sának törvényszabta kötelessége elöl egyszerűen kitér. Az elmondottak szerint tehát épen nem látunk javulást, nem találunk megnyugtatást se akkor, ha az országos kormány maga­tartására, se akkor, ha a római katholikusok túlnyomó többségének szinte ellenséges és gyűlölködő viselkedésére tekintünk. Valószinüleg ennek a kettős szomorú tapasztalatnak tulajdonít­ható, hogy a két evangélikus egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött bizottság eleddig meg nem szokott erélyes hangon vála­szolt március hó 11-én gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatás­ügyi miniszternek föntebb említett leiratára. Kimondja, hogy a miniszter álláspontja téves és hogy a törvényben megállapított egyenlőségi elv megvalósítása részletes törvényhozási intézkedéseket tesz szükségessé, mert általános kijelentésekkel a kérdés megoldva nincs, sőt azzal, hogy a miniszter a felvetett kérdések elöl kitér, a kimondott elv végrehajtásának még a reményétől is meg vagyunk fosztva ... Mi nem a valláseqyenlöség elismerését, lianem annak meg­valósítását kívánjuk és adatokat, tényeket hoztunk fel arra nézve, hogy a vallásegyenlöség megvalósítva nincs és kijelöltük azon esz­közöket, amelyek segítségével az elv megvalósítása szerintünk keresz­tül vihető. Ezen eszközökre és azok mikénti alkalmazására nézve kértünk és vártunk mi a kormánytól választ és intézkedést és saj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom