A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

I — 3 fiúi részünket, mert semmiképen se gondolhattuk, hogy azok a testvérek, akik hosszú századokon át duskálódtak, míg mi szűkölködtünk, kuporgattunk, igaz jóakarattal ne támogatnák óhajtásainkat, hogy segítségünkre ne jönnének; söt úgy gondoltuk, hogy örömmel, jézusi érzülettel rajta lesznek, hogy hazánk és ennek kormánya oly bökezü legyen hozzánk is, mint amilyen ö hozzájuk s ezzel köszörülje ki azt a csorbát, ami igazságosságán, méltányosságán esett. Követeltük tehát, hogyha kulturális céljaikra rengeteg nagy vagyont használnak a római katholikusok az állam jóvoltából: adjon immár nekünk is. És mi történik? Mi? Hát az, hogy a római katholikus testvérek megfordítják tételünket: ha kapnak az evangélikusok, kapjunk mi is! „Hát a mi adóinkból éljen más felekezet — kérdi Zichy Nándor, a mi egyházunkhoz azonban ne járuljon másnak az erszénye?!" ... Im ide jutottunk. És államkormányunknak nem egy ténye bizonyítja, hogy a római katholikusok — tekintet nélkül arra a rengeteg vagyonra, ami használatukban van — ismét bö mértékben ki fogják venni részüket az állam közvagyonából. Mert sajnos, míg egyrészről a pápának 1886-ban a magyar római katholikusok részére küldött felhívása erősen lábra állította a klerikálizmust; ezt az önző és telhetetlen hatalmat, addig másrészről se az országos kormányban, se a parlamentben, melynek többsége 48-as függetlenségi pártnak nevezi magát, nincs annyi erő, nincs akkora igazságérzet és ebből folyó erély, hogy azt a humánizmust, azt az egyetemes emberszeretetet, azt az emberiességet, tehát a természetes jogoknak mindenkire egyformán kiterjesztését, amelyért a 48-as kornak nagy férfiai lázban égtek, méltóan tudná és akarná képviselni és megvalósítani. A római kath. testvérek igazságérzetéröl és jóindulatáról pedig a föntebb idézett két nyilatkozat teljes hűséggel tájékoztathat bennünket és — elszomoríthat. Zichy Nándor azt meri kérdezni, hogy „a mi egyházunkhoz ne járuljon másnak az erszénye?" Egy ország szine előtt meri ezt kérdezni az, aki nagyon jól tudja, hogy a használatukban levő rengeteg vagyon nagy részben országos közvagyon, mert állami vagyonból hasíttatott ki kulturális és humanitárius célokra; és mégis csak az ö kizárólagos céljaikat szolgálja legalább felerészben; amit az oktatás és az istenitisztelet céljaira fordítanak, az országos cél; de a többi már nem. E vagyon jövedelmének rájuk