A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

kozó részét a közgyűlés tudomásul veszi; esperes urnák pedig Csajághy Károlylyal szemben kifejezett állásfoglalását helyeslőleg fogadja és magáévá teszi. e) A dijleveleknek pénzértékre átszámítását közgyűlésünk is akkor tartja szükségesnek, ha az egyöntetű eljárást megállapító konventi utasítás megérkezik. f') Az orsz. lelkészi egyesületet egyházmegyei közgyűlésünk is szükségesnek, elodázhatlannak tartja s felkéri esperes urat, hogy működjék közre az iránt, hogy az egyesület közgyűlésére minden lelkész, söt egyházi ügyeink iránt buzgó érdeklődéssel viseltető világi férfiaink közül is minél több meghivassék s ott a szellemi, valláserkölcsi élet előbbre vitelét munkáló törekvések mellett, az anyagi ügyeinket illető kérdések se szoríttassanak háttérbe. g) Mélyen érzett benső részvétének ad kifejezést egyházmegyei közgyűlésünk is tisztelettel, szeretettel környezett néh. fögondnokunk magyarzsákodi Hegedűs Sándor ur önagyméltósága korai, váratlan halála felett, mert benne magyar prot. egyházunk egyik legnagyobb férfiát, oszlopos tagját, egyházunkért lángoló buzgalommal hevülő, tettre, áldozatra mindenkor kész jelesét veszítette el, akire most az egyházunkat fenyegető sötét borulatok közt még oly nagy szükség lett volna. Midőn azért közgyűlésünk a veszteség fájó érzetében összeolvad azon megszámlálhatatlanok sokaságával, kiket a megrendítő esemény lesújtott s igaz kegyelettel adózik az elhunyt nagy férfiú dicső emlékének: ugyanakkor buzgón kéri a vigasztalásnak Istenét, az életnek és halálnak szabados urát, hogy adjon gyógyító balzsamot a mélyen sújtott gyászoló család mérhetetlen fájdalmára s erősítse a megtört sziveket a pótolhatatlan veszteség elli ordozására. h) Jeremiás Béla szelidlelkü, hü munkás lelkésztárs elköltözése mély megilletődéssel, szomorú és fájó érzéssel tölti el közgyűlésünket is, s midőn emlékét jkönyvünkben megörökítjük s hiszszük, hogy a nemesen megfutott pálya után megnyeri a jutalmat az igaz biró kezéből, másrészről