A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

- 8 -a szerető család vigasztalhatatlan bánatában is őszinte szívből fakadó részvéttel osztozik közgyűlésünk azon hő óhajtása mellett, hogy az özvegyek és árvák atyja őrködjék gondviselő jóságával az elhunyt férj és szerető édes atya gyászoló kedvesei felett. i) Az emberi élet bizonytalan voltának leverő érzetével veszi közgyűlésünk Molnár István kéttornyulaki volt tanitó halálát is, ki az életpálya kezdetén oly korán és ifjan szólittatott el a munkatérrröl, melyen még oly sok haszonnal szolgálhatta volna tanügyünket. Siri álma legyen csendes, emléke pedig maradandó közöttünk! k) Gróf Tisza István ur önagyméltőságának egyházkerületünk fögondnokává — az általános bizalom, tisztelet és nagyrabecsülés oly páratlan megnyilatkozása közt történt — megválasztását, egyházmegyei közgyűlésünk is osztatlan örömmel, benső megnyugvással fogadja, mert 0 Exczellencziájában szerencsés ismerni azon gondviselés adta férfiút, aki prot. egyházunk mai nehéz viszonyai között felöltözve a nagynevű, dicső ősöktől öröklött hitbuzgóság, jellemszilárdság, tiszta prot. lelkület, a haza és lelkiismeretszabadság lángoló szeretetének mellvasába s megáldva Istentől magasan felragyogó lelki fegyverekkel, mint viharedzett kormányos bátran szembe száll a veszélyekkel s egyházunk hajóját bölcs előrelátással, biztos kézzel fogja vezetni a fenyegető örvények között. Midőn azért közgyűlésünk önagyméltóságát benső örömmel, magasztos lelkesedéssel üdvözli, kérjük a kegyelemnek Istenét, az áldások Atyját, áldja meg szereteti Fögondnokunkat az élet minden örömével és boldogságával, szaporítsa meg éveinek számát az esztendők hosszú sorával, hogy soká, nagyon sokáig lehessen egyházkerületünknek dicsekedése, magyar hazánknak, prot. egyházunknak méltó büszkesége. I) A jelentésben felsorolt egyházmegyei aljegyző- és lelkészválasztások, ideiglenes tanítók, helyettes és segédlelkészek alkalmazása, elhelyezése tudomásul vétetett; a