A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1880. augusztus

kihirdetett, s beérkezett esperesi szavazatokat, e közgyűlést megelőzőleg, egy általa alakitolt bizottság állal felbontatta, s az eredményt a felbontó bizottság jegyzökönyvében beterjeszti. Ennek folytán olvastatott a szavazat felbontó bizottságnak Pápán julius hó 22-én felvett jegyzökönyve melyből kitűnt, hogy a beérkezett 20 érvényes szavazat közül 12 szavazat Barlhalos Mihály eddigi esperes urat tisztelte meg. Fenti szavazás alapján Barlhalos Mihály ur három évre megválaszlalolt esperesül kijelentetik, örömmel üdvőzöltelik s a választás eredménye a fötisztelelü egyházkerületre szabályszerüleg fölterjeszlelik. 3. E jk. 2-ik sz. alatt olvasott bizottsági jegyzőkönyv fölemlíti, hogy Táp. Csetény, Csögle, Ajka, Szemere, Adorjánháza nem szabályszerüleg szavazott, mivel nem volt a szavazati lapon hivatkozás a presbiteri gyűlés jegyzőkönyvi számára, Nagypirit és Takácsi pedig épen nem szavazott. Fenti gyülekezetek lelkészei s elöljárói felhívatnak, bogy a jövő közgyűlésen magokat igazolják, mivel ha eljárásuknak elfogadható okát adni nem tudnák, a szabályszerű 5 frtnyi pénzbírságban elmarasztaltatnak. Ugyan e helyen, s. gondnok urnák azon eljárása, hogy az esperesi szavazatokat nem a gyűlésen bontatta fel mint az egyházmegyei jegyzőkönyv rendeli (1880 21.) nem helyeselletik, s jövőben megtartandó szabályul kimondatik, hogy hivatali ténykedésekben a hitelesített jegyzőkönyv szavai a határozók. 4. Esperes ur bejelenti tósoki tanító Nagy Lajos ur elhunytát. Midőn részvéttel áldozik az egyházmegye egyik hü munkása halálán, ugyan akkor a szabályszerű tanító választás vezetésére Seregély György tanácsbiró ur elnöklete alatt Barcza Kálmán és Sebestyén János tanácsbiró urakat kiküldi, meghagyván. hogy a küldöttség csak akkor menjen ki és bocsátkozzék a választásba, ha a tósoki tanítói dijlevél a törvényes minimumnak megfelel, vagy ha ere a gyülekezet felemeli s hogy az uj tanító választási szabályok teljesen megtartassanak. Jelentésűk váralik. 5. Fenti ügyből kifolyólag fölmerült, mely üdvös, mily szükséges volna egyházmegyei világi lanácsbiráinknak ismerni a kerületi jegyzökönyvek határozatait, legközelebb az 1879-ik évi taniló választási szabályokat is. Esperes ur felhivalik. hogy jövőre, más egyházmegyék példáján is okulva, a nyomdátol világi tanácsbiróink számára is ve-