A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 8 0 -5 1943. évre vonatkozólag. E rendelkezésnek az alábbiakban van szerencsén: eleget tenni. A lelkészi továbbképzés munkáját, — mint minden egyéb lelki' munkát, — a háború károsan befolyásolta. A légkör nem alkalma® arra, hogy hosszabb együttlétben elcsendesedjünk, lelki és szellemi kérdések felett vitázzunk. A háború okozta utazási és ellátási nehézségek komoly megfontolás tárgyává tették azt a kérdést, hol, mikor jöjjünk össze, ahol és amikor zavartalanul szentelhetünk egy-két napot saját lelki kérdéseink megbeszélésének s önképzésünk élőmozdításának. Ezek az okok játszottak közre döntően abban, hogy a mult év őszére általam részleteiben is (előkészített 2 napos továbbképző tanfolyamunkat el kellett halasztani. Az előkészítés munkája elvégezve, az előadók sorra felkérve, a tanfolyam napja kitűzve, amikor az esperes úr és behnissziói előadó úr véleménye alapján el kellett tekintenünk

1 a megrendezéstől. így a mult évről csak negatívumot jelenthetnék, ha a lelkészi irodák csendje másról nem beszélne. Lelkészi karunk egyike-másika kifelé is megmutatkozó tevékenysége arról beszél, hogy egyesek igenis komolyan veszik a továbbképzést. Vannak lelkészeink, kik komoly és alapos szaktanulmányokat folytatnak, mások széleskörű egyház-publicisztikai tevékenységet fejtenek ki, könyveket jelentetnek meg, újságot szerkesztenek. És nem utolsó sorban szolgálták a továbbképzés ügyét a lelkészértekezletre készített dolgozatok sem. jelentésem elfogadását kérve, vagyok a Nagy tiszteletű és Méltóságos Közgyűlésnek, 'Körmenden, 1944. évi július hó 31-én kész szolgája: Peffiő Antal sk. lelkipásztor, lelkészegyesületi elnök. Egyházmegyei közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és azt, valamint a lelkészi továbbképzésről alkotott alábbi szabályrendeletét terjeszti jóváhagyás céljából az egyházkerületi közgyűlés elé: SZABÁLYRENDELET az őrségi református egyházmegye lelkészi karának intézményes továbbképzéséről, 1. §• Az egyházmegye elsőrendű feladatának tekinti, hogy lelkészi karának továbbképzését minden tőle telhető eszközzel előmozdítsa és szorgalmazza. Lelkészi továbbképzésre nemcsak az eredményesebben végzendő munka szenjpontjából van szükség, hanem a lelkipásztorok szellemi szín-