A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 8 0 -5 minden lelkipásztor testvérünk hivatását, ha törhetetlen akarattal és eréllyel végezzük kötelességünket és helyesen hasogatjuk az igazságnak beszédét (II. Tim. 11:15.), mint Habakuk próféta mondja: nem veszünk el, ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend (2. Krón. VT:28.) reánk és anyaszentegyházunkra, mert nekünk is szól Krisztusnak a filadelfiabeli gyülekezetnek tett ígérete: megtartalak téged a megpróbáltatás idején, mely az egész világra eljő, hogy mégpróbálja a föld lakosait. (Jel. 3:10.) Amit egyesekről, azoknak a lelki életéről úgy általánosságban mondtam, mivel egyedekből tevődik össze a gyülekezet, ennek lelki képe az egyesek lelki képét mutatja. De közgyűlésünk megnyugtatására sietek kijelenteni, hogy a letargiás gyülekezetünk csak szórványos. Az úgynevezett békeidőben sem voltak ezek mozgékonyak, hanem fel ki lomhaság terpeszkedett rájuk. Nekik is azt írná a gyülekezet angyala, mit a sárdisbelieknek írt: az a neved, kogy élsz és halott vagy. (Jel. 3:1.) Példaadással, élettel, ösztönzéssel kötelességünk ezek felébresztése, megerősítése, de ezek mellett őrségi viszonylatban (azt hiszem, megáll országos viszonylatban is) vannak olvan gyülekezeteink, melyekről a Lélek vallást tesz az Atya és az ő angyalai előtt), Ezek az élő gyülekezetek, melyeket a rájuk zúduló külső bajok nem tudnak megtörni, a hit és jócselekedetek gyakorlásában gátolni. Az egyházak köteles vizitációját ez évben — sajnálatomra — nem tarthattam meg. Ennek egyik oka január közepén fellépett s javulást egyáltalán nem mutató, makacs gégehurutom volt, mely még ma is kezelés alatt áll; legfőbb és elháríthatatlan oknak a fuvarkérdés megoldása mutatkozott. Lófogathoz takarmány- és emberhiány s nem utolsósorban a megfizethetetlen fuvar miatt nem lehetett jutni. Ugyanez a nehézség merült fel a gépkocsinál. Egyházmegyénk földrajzilag nagy terület, melynek csak kis része közelíthető meg vasúton. De a mai vonatkorlátozások mellett vizitáció céljára ez a közlekedési eszköz sem alkalmas. Egyébként bejelentem, hogy egyházközségeink nagyobb részében, — nem hivatalosan ugyan, - de évközben megfordultam, velük az érintkezést állandóan fenntartottam; így módomban volt kezemet azok ütőerén tartani. Ismerem hit- és erkölcsi életüket, vagyoni és ügykezelésüket. A vizitácionális jegyzőkönyvi nyomtatványokat a presbitériumokhoz kiküldtem, azt szabályszerűen letárgyalták és egyik példányt visszaküldték. Ezekből, valamint a személyesen tapasztaltakból megállapítható, hogy mindenütt a szokott mederben csendesen, de kitartóan folyik az építő munka. A munka üteme nem egyforma. Ha a körülményeket figyelembe vesszük, ezt természetesnek is tarthatjuk. A mai viszonyok nagyobb kezdeményezésekre nem alkalmasak ugyan, de lelkipásztoraink, a gyülekezetek hivatalosai általánosságban mindent megtettek, hogy az igehirdetői, missziói munkában és a karitatív tevékenységben hanyatlás, hiány ne álljon be. Az istentiszteleteket pontosan megtartották. Látogatók száma, különösen az ifjúság köréből örvendetesen javult. Minden esztendőben fölemlítem, de elég nyomatékosan sohasem tudom hangsúlyozni, hogy az őrségi kálvinisták temiplomjárása más szemmel bírálandó el, mint azon vidékeké, hol helyben