A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 11 — van a templom. Filiás és szórványgyülekezetek vagyunk' s a templom után vágyóknak nagy messzeségek fáradságát és gátlását kell leküzdeniük, hogy lelkük vágya kielégülést találhasson. Nálunk a templomok ürességét, vagy teltségét az időjárás igen nagy mértékben irányítja^ Ez okból több lelkipásztorunk helyben csak vasár- és ünnepnap délelőtt tart istentiszteletet, a délutánt a filiáknak, vagy diaszpóráknak szenteli. Ezt csak helyeselhetjük. A missziói munka általánosságban élénk tempóban folyt gyülekezeteinkben. Az idők jele szerint ez lesz a jövendő legfontosabb föladata, a maradéktalanul elvégzendő legsürgősebb munka. A lelki,gondozás az, melynek hűséges, kitartó végzése soha eredmény nélkül nem jár, de láthatóan áldásos az egyesre és a gyülekezetre. Ez irányú tevékenységünkbe bele kell vonnunk a hadigondozottakat, hadbavonultakat, özvegyeket és árvákat, ott ahol már vannak, vagy lesznek, a bombatámadás következtében otthonukat vesztett szerencsétlen magyar családokat. Tudomásom szerint több gyülekezetünk kapcsolatot tart fenn harcoló katonáinkkal az iratmisszió és szeretetcsomagok küldése folytán. Lelkipásztoraink, tanítóink, vagy az ifjúsági egyesületek pedig levélbeli érintkezést keresnek velük. A bajtársi szolgálat révén is sokat tehetünk a hadbavonultak itthoni családjának segítésére, inert legtöbb helyen a Lelkipásztor, vagy tanító annak a vezetője. Ügyes-bajos dolgaik végzése, tanácsadás, a rászorultaknak mezőgazdasági munkában segítségszerzés száz és száz alkalom arra, hogy velük való törődésünkéit megmutassuk, hogy dolgozzunk azokért, kikért eleget tennünk sohasem lehet. A missziói munka különböző ágaiban dolgoztak gyülekezeteink, de mind egy célt szolgált: az Ige magvetésé?. Volt család-, beteglátogatás, házi áhítat, házi bibliakör, gyermekgondozás, ifjúsági és leventemunka, vallásos összejövetel, volt iratmisszió. E munkaágak közül, hol melyiket és milyen keretek között végezzék, azt nagyobbrészt a helyi adottság határozta meg, de szerep jutott a pasztorális prudentiának is. Mint már említettéin, a lendület nem egyforma volt a munkán ban. Nem, mert voltak balgatag és rest szívű pásztorok is. Pedig a restség álomba merít és a lomha lélek megéhezik. (Péld. 19:15.) Megéhezik a gyülekezet is. Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Közgyűlés! Az idő nagyon sürget bennünket, a munkává! felhagyni, egy percre is megállni nem szabad, de nem is lehet, mm :i megállás talán »maga a halál« lenne. Azért míg nem késő, ;<ö :;nk ia maga tekintélyével figyelmeztesse még e halálos időben é.iyelmeskedésre hajlókat Pál apostol kemény, határozott feliií ; al: ideje már, hogy az álomból felserkenjünk. (Rórn. 13:11.) 143 vallásos jellegű összejövetel volt egyházmegye k területén. Tekintélyes szám. Esti istentiszteletek voltak az adverb, „öjti időszakban és az ünnepeket közvetlenül megelőzött bűnbánati hetekben, A reggeli könyörgések — fájdalom — mindenütt csar az iskolások jelenlétében tartattak. Több lelkipásztorunk — nagyon bölcsen — a felolvasott bibliai szakaszokhoz néjiány perces magyarázatot is fűz, mely n^gy nevelő és oktató hatással van a gyermekekre.