A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

Méltó és illó megemlékeznünk arról a változásról is, mely egyházkerületünk elnökségének dr. Balogh Jenő főgondnok ur Önagyméltóságának és dr Antal Géza püspök ur Őméltóságának működése körében legutóbb bekövetkezett. Főgondnok urunk ugyanis hivatali időrend szerint Dókus Ernő Önagyméltóságának lemondása folytán a Konvent világi elnöke lett; mig Püspök Urunk, aki eddig a felsőháznak, mint Veszprém vármegye választott képviselője volt tagja, Révész Kálmán püspök ur elhalálozása következtében törvény értelmében foglal ott helyet. Azt hiszem, mindnyájunk szive érzelmeinek és óhajtásának adok kifejezést, amidőn indítványozom, hogv kerületünk mélyen tisztelt elnökségét ez alkalommal kapcsolatban keressük fel üdvözlésünkkel, azzal az óhajtással, hogy az isteni kegyelem tartsa meg őket számunkra még sokáig legjobb erővel, munkakedvvel, hogy mint eddig, úgy ezután is sikerekkel koronázva folytathassák áldásos tevékenységüket egyházkerületünk, egyetemes református egyházunk és a haza javára. Ha mindezek után most már egyházmegyénk mult évi eseményeiről, gyülekezeteink szellemi és anyagi ügyeiről emlékezem meg, mindenekelőtt a kegyelet hangján fájó érzéssel a halál által okozott veszteségeinket kell megemlítenem. Azt hiszem, mindnyájunkat kivétel nélkül a legnagyobb mértékben megdöbbentett az a súlyos veszteség, mely közelebbről egyházmegyénket nagytiszfeletii Hodossy Lajos kercai lelkész, egyházmegyei jegyző, tanácsbiró, tanügyi bizottsági elnök, kerületi képviselő és megválasztott kerületi tanácsbiró urnák idő előtti, váratlan halálával érte. A megboldogult bár az utóbbi években többször betegeskedett, de oly erősnek látszó testalkattal birt, hogy senkisem gondolhatta elmúlásának még élete java korában bekövetkezését. Elhunyt testvérünk 31 évig volt a kercai gyülekezetnek szeretett, buzgó lelkésze, egyházmegyénknek pedtg évig volt jegyzője, 21 évig tanácsbirája, 19-ig kerületi képviselője, 14 ig tanügyi bizottsági elnöke és halála előtt egy hónappal választatott meg kerületi tanácsbirónak is. Különösen meleg érdeklődést tanúsított egyházmegyénk tanügye és tanítói iránt, mert mindenkor tartalmas jelentésekben számolt be iskoláink tanítási eredményéről és mutatott rá az orvoslást kivánó hiányokra. Mult évi november 17-én halt meg súlyos szenvedés után és 19 én temettük mondhatni az egész lelkészi és tanítói kar és óriási közönség részvételével. A temetési szertarfást a templom előtti téren, mivel a templomból a nagy közönség egy része kiszorult volna, én végeztem, a sirnál pedig Vörös Lajos őriszentpéteri lelkész, tanácsbiró testvérünk az egyházmegye, Pataky László segédlelkész a gyülekezet, Szabó István veleméri tanitó pedig a tanítói testület nevében mondottak búcsúbeszédeket. Özvegye és három árvája gyászol és kesereg idő előtti elvesztése felett. Mi pedig örökítsük meg érdemeit jegyzökönyvünkben, zárjuk szivünkbe