A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1919. október
tekintély és népszerűség fokát is megtalálhatja abban a nyilatkozatban, melyet nem egy józan gondolkodású tanító szájából lehet hallani, hogy t. i. restelli, ha idegenek előtt most tanítónak szólítják. Valljuk be őszintén, hogy az egyházkormányzat is hibázott abban, hogy a tanítóságot úgy szólván fejére hagyta nőni. A tanítóság már a háború előtt nem akart felsőbbséget ismerni. Megtörtént, hogy ref. felekezeti tanító ref. tanítói gyűlésen büntetlenül hirdethette azt, hogy a lelkész elnöklete alatti iskolaszék nem való egyébre, mint a tanítói tekintély lealacsonyítására. Most azzal mentegetik magukat, hogy kenyerüket féltették, azért kellett kommunista szolgálatokat tenni. De mikor az egyházi felsőbbségük ellen lázítottak, bujtogattak, akkor nem jutott eszükbe kenyerüket félteni. Velem megtörtént, hogy egy éves kezdő tanító panaszt tett a tanítói gyűlésen azért, mert — nem a gyermekek előtt, hanem az egyházi elöljáróság előtt — azt mertem neki mondani, hogy nagyobb szorgalmat várok tőle, mert gyönge az iskolája. A másik az általános vármegyei tanítógyülésen tett ellenem panaszt, mert azt mertem követelni, hogy nemcsak a kántortanítók, de a másodtanítók is kötelesek reggeli könyörgésre bejárni. A tanítói tekintélyt féltették tőlem. Most a csendőrpofonok helyreállították a tanítói tekintélyt. Ma természetesen mind fehérek és a kényszerhelyzettel mentegetődznek. Hogy milyen volt ez a kényszerhelyzet, arra nézve álljon itt a következő statisztika a vallástanításról és a tankönyvek beszedéséről: Megjegyzem, hogy három tanítói állás nem volt betöltve, tehát 30 tanító közül: 1. a kommunizmus alatt is tanította a vallást és a tankönyveket sem szedte be 7 férfi- és 7 nőtanító, összesen 14; 2. vallást sem tanította, a könyveket is beszedte 5 férfi- és 1 nőtanító; 3. vallást nem tanított, de a tankönyveket nem szedte be 2 férfi- és 2 nőtanító; 4. vallást tanított ugyan, de a tankönyveket beszedte 3 férfiés 3 nőtanító. Tehát 30 tanító közül 14 nem ismerte a kényszerhelyzetet, 10 csak félig érezte magát kényszerhelyzetben, 6 pedig egészen kényszerhelyzetben képzelte magát. A tanítók magatartására vonatkozólag a lelkészi hivataloktól a jelentéseket bekértem, a súlyosabb vétséget tartalmazó jelentéseket áttettem egyházmegyei ügyész úrhoz, akinek vádindítványát, valamint a többi jelentéseket is kérem tárgyalás alá venni. Mint vészharang rémes kongása, mely megdobbantja az emberi sziveket, jelezte az elkövetkező veszedelmet az a rémes gyilkosság, mely gróf Tisza Istvánnak oltotta ki drága életét. Ellenségei érezték parányi voltukat a nagy férfiúval szemben, orgyilokkai távolították el utjukból. Hogy nekünk magyaroknak és reformátusoknak ki volt Tisza István, azt itt fejtegetnem felesleges. Mind-