A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus
— 8 — Hadba vonult katonáink imakönyvekkel, vallásos iratokkal el lettek látva, melyekért szebbnél-szebb leveleket kaptak a lelkészek a harctéren levő katonáktól. De mégis égő teherként égeti lelkünket az a tudat, hogy midőn Szombathelyről egyes századok, ezredek hadba vonultak, a harci zászlók és katonák megáldására megjelent a róm. kath. püspök, az ev. lelkész, a rabbi, csak a mi színtiszta magyar kálvinista katonáink könnyeztek, hogy velük nem törődik senki. Egy sebesülten visszatért katona panaszkodva mondta, hogy eddig büszkén vallották magukat kálvinistának, de Szombathelyen égett az arcuk szégyenletükben és titokban törölték le könnyeiket, hogy ily elhagyatottan kell elmenniök az élethalál harcára. És ennek a szomorú esetnek oka a szombathelyi reformátusok szerencsétlen helyzete, mert Szombathelyen a hivataloknál, a katonaságnál úgy van szuggerálva, úgy van beállítva a dolog, hogy a szombathelyi kálvinisták papja az ottani evangélikus lelkész. Ily ünnepélyes aktusokról a rádóczi lelkészt sohasem értesítik, sőt most már az egyházi gyűlések is többnyire szombaton délután, vagy vasárnap délelőtt tartatnak, de azért a szerződés betűjének elég van téve, mert a rádóczi lelkész ezen gyűlésekre mindig moghivatik. Ezzel kapcsolatban tisztelettel jelentem, hogy a mult évi közgyűlésünk jegyzőkönyve 19. és 34. pontja alatt a missiói bizottság utasíttatott, hogy lépjen érintkezésbe a szombathelyi egyház vezetőségével a szervezkedés előfeltételeinek megállapítása céljából. Ez a bizottság augusztus 13-án megjelent Szombathelyen, azonban az egyház vezetősége helyett az ev. lelkész úr volt kegyes fogadni egyházmegyénk küldöttségét. Midőn a küldöttség tagjai megkérdezték, hogy az érdekeltség miért nem jelent meg, azt a választ nyerték: „az érdekeltség állásfoglalása jegyzőkönyvbe van foglalva, tehát nincs szükség bárkinek is a meghívására". Miután sem az egyház vezetősége, sem az érdekeltség nem jelent meg, senki sem kifogásolhatta volna, ha a bizottság egyszerűen visszafordul. A bizottság azonban — tekintettel az ügy komolyságára — ily körülmények között is arra