A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

- 9 — törekedett, hogy a helyzet tisztázódjék. Jegyzőkönyvet vett fel, melyből szükségesnek látom a következő részletet itt felemlíteni: „Kiss János leikész úr határozottan azt óhajtaná, hogy a hitoktató címéből a lelkész vagy segédlelkész cini töröltessék . . . mert ez könnyen az eddigi jó békesség• megzavarására vezethetne Az egyesült egyházra vonatkozó szerződés 3. p. utolsó bekezdése így szól: „a hitoktatás az eddigi módon gyakorlandó akként, hogy a helybeli lelkész a gerezsdi egyezség útmutatását követni tartozik A szerződés ezen rendelkezése — és így a szerződés is — ki van kezdve, és pedig nem a mi részünkről, mert a hitoktatást a helybeli lelkész évek óta nem teljesíti. Nekünk jogunkban volna megkövetelni, hogy a hitoktatást az egyház a lelkész által végeztesse, — e helyett mi a saját erőnkön voltunk kénytelenek a hitoktatásról gondoskodni, — ebből kitetszik, hogy a lelkész úr kötelesség helyett jogot akar gyakorolni az általunk alkalmazandó hitoktató minősítésére nézve — mert különben a jó békesség megzavartatik. Mi nem akarunk mást, mint azt, hogy szombathelyi híveinkkel intenzivebben foglalkozhassunk ós e tekintetben önös érdekű tanácsokat el nem fogadhatunk. Mi nem akarjuk sarlónkat más gabonájába vágni, — a saját híveinkkel való foglalkozás pedig nem békebontás. De azután azt is ki kell jelentenünk, ha Szombathelyen csak addig lehet békesség, mig az ottani reformátusokkal senki sem törődik, akkor nekünk az ilyen békesség nem kell. A hamis békességen Luther ós Kálvin is tultették magokat, midőn az igazságot hirdették! Ha valamelyik egyház a maga híveivel foglalkozik, hogy az még nem békességbontás, hivatkozom éppen az ev. egyház azon áldozatkész munkásságára, hogy csak a mi vidékünkön Szentgotthárdon 269, Alsólendván 95, Zalaegerszegen 252 lélek után rendes lelkészi állást szervezett, — hát akkor nekünk nem volna-e jogunk, nem volna-e kötelességünk Szombathelyen — hol annyi tanintézet is van —