A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

- 19 A 95%-ban református növendékekkel működő VIII. osztályú elemi iskolák személyi és dologi kiadása, bár az egyházi költségvetésnek 17—79%-át teszi, teljes fedezettel rendelkezik. Noha az iskolák vagyontalanok, fenntartásuk az egyházi élet kizárólagos következményét képezi. A jelentések a központi javadalmi pénztár felállításának tervét nagyobb részben elutasítják, vagy hallgatólagosan tudomásul veszik s csak kisebb részben tartják kívánatosnak, de fenntartással: hivatkozva a jelenlegi helyzetből adódó bizonytalanságra, mely anyagi és szellemi téren egyaránt megoldhatatlannak tünteti fel az egyébként nagy horderejű kérdést. A mezőföldi egyházmegye egybehangzóan a konventi rendelkezéssel kapcsolatban készített jelentések szellemével, megállapítja: hogy a gyülekezetek teherviselő készsége az egyházi intézmények fenntartásával járó feladatok tudatos vállalásában töretlenül őrzi az evangéliumi múlt mindama hagyományát, amely éppen a legválságosabb időben kötelez kemény kiállásra és nem a meglevőnek feladására; ezért ellene van minden társításnak ott, ahol az elődök egykor nagyobb áldozattal fundáltak egyházat, mint amit ma annak fenntartása követel; mert nem lehet célja a harangok el némítása, inkább még zengőbbé tétele olyan időkben, amikor az újonnan gyülekezetté tömörült reformátusoknak nem egy esetben alig 200 lelket meghaladó közössége már önálló létet sürget, templomot akar s életnyilvánulását csak úgy tudja elképzelni, ha a magaemelte áldozatból harangzengés hirdeti a növekedő kálvinista életközösség feltörő erőit. De ellenzi a társítást a felszabaduló kongrua felhasználásának ama kézenfekvő feltételezése is, hogy az újonnan szervezendő parochiális körök lelkészi javadalmához csatoltatnék, mely esetben a kis gyülekezetek biztos áldozathozatala csak a bizonytalan reménység homályos körvonalaival találkoznék.