A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

- 20 Iskolai vonatkozásban nem kétséges, hogy a népoktatás szoros együtthatója a gyülekezeti életnek, amennyiben a felserdülő ifjúság csak úgy őrizheti meg a magyar kálvinista lelkiség folyamatosságát, ha az iskolai nevelés mintegy a templommal egy fedél alatt történik, ezért az iskolák fenntartása oly elemi feltétele az egyházkormányzati felelősségnek, mely alól éppen manapság felmentésnek helye nem lehet. A központi javadalmi pénztár felállításának gondolatát még abban az esetben sem tartja megvalósíthatónak, ha figyelembe veszi az egyes nagyon hátrányos anyagi viszonyokkal küzdő egyházközségek életkörülményeit, amennyiben a mai idők sokrétű hullámverésében nincs kedvező talaja egy időtálló alkotás létrehozásának; de még kevésbbé lehet megvalósítására gondolni a tekintetben, hogy ámbár a kezdeményezés a közegyházi magas tényező, az Egyetemes Konvent által történik, mégis feltételezhető, hogy nem az áldozatvállalásra kötelezendők, hanem az evangéliumi szolidaritás alapján, a krisztusi sorsközösség jegyében a maguknak méltányosabb elbánást óhajtók részéről indult el az, minek következtében a közhelyesléssel emberi okból nem találkozó kezdeményezés kihatásában messze alulmaradna ama mértéken, mely az egymás terhét hordozó sok tagnak az egy Testre vonatkozó kötelességeiből következik s így a megvalósítás feltételét képező krisztusi szeretet elve nagyon is ingadozóvá válnék. Végül a kezdeményezés csak abban az esetben érheti el a még közelebbi meghatározásra szoruló célkitűzést, ha előbb a gyakorlatba átviendő krisztusi szolidaritás sikeresen átesett a lelkészözvegyek és lelkészárvák megszégyenítő anyagi helyzetének legsürgősebb rendezésén és nem utolsó sorban az anyagi terhek alatt roskadozó, de élni akaró gyülekezetek intézményes megsegítésének erőpróbáján.