A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. augusztus

- 15 — Lelkészegyesületi közgyűlés ezen indítvánnyal szemben azt határozta, hogy a könyvtárt Székesfehérváron tartja továbbra is, mert az egyházmegye kebelbeli lelkészeinek kutatásra a könyvtár itt könnyebben állhat rendelkezésre. Hogyha szükséges, a könyvtár elhelyezése céljából másutt bérel helyet neki. Dr. Kathona Géza lelkésznek, kit Bódás János könyvtárossal együtt az esetleges átszállítással és más épületben szakszerű csoportokként való elhelyezéssel megbíz, felmerülő költségeit megtéríti. Könyvtárosi tiszteletdíját Bódás János e célra felajánlja. Egyházmegyei közgyűlés e határozatot tudomásul veszi és helybenhagyja. Tudomásul veszi azt is, — a könyvtáros jelentése alapján, — hogy az egyházmegyei lelkészi könyvtár állagában az 1940. évben változás nem történt. 48. Az egyházmegyei lelkészegyesület tárgyalta azt a szerető szivek megértő jóságáról tanúskodó körlevelet, amelyet a hat református egyházkerület püspökei 6963/1941. sz. alatt közösen intéztek valamennyi egyházközség presbitériumához és az egyházmegyék elnökségeihez. A körlevél adakozásra felhívás a lelkészözvegyek és lelkészárvák nyomorúságának enyhítésére. Az ő szánandó sorsukat mindenki megérti, aki tudja azt, hogy lelkászözvegyeink tetemes része még mindig csak havi 80 P özvegyi nyugdíjon kénytelen tengődni. Hogyan futja ebből bármily szerény lakás, ruházat, élelem, tüzelő? Hát az orvos, az orvosság és annyi más, amit senki nem nélkülözhet s nem is nélkülöz a társadalom legegyszerűbb osztálya sem, mert az állam az utóbbi években szinte mindenkit bevon szociális gondoskodása körébe. De kívül maradt e körön a ref. lelkészi társadalom, kívül maradtak a lelkészözvegyek és lelkészárvák. Az ő róluk való gondoskodás az egész »Magyar ref. egyház becsületügye«. Az egyházmegyei lelkészegyesületnek az az álláspontja, hogv ezt a becsületügyet minél hamarabb törvényhozás útján kell rendezni, mert »mikor egyházunk a nagy reformációban a pap-nőtlenség eltörlése mellett foglalt állást, felelősséget vállalt az elhunyt egyházi szolgák özvegyeiért és