A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. augusztus

— 16 — árváiért«. De nincs idő a várakozásra. Nem váhatjuk meg, hogy maga az egyházi törvényhozás intézkedjék. Itt a tizenkettedik óra. Azonnal komoly segítséget kell nyujtanunk! A püspök urak közös felhívása a lelkipásztorokhoz és a gyülekezetekhez szól. A lelkészi kar tagjai a maguk részéről is készséggel meghozzák az erejüktől telő anyagi áldozatot az özvegyek és árvák könnyeinek letörléséért, egyúttal pedig a lelkészegyesület jelen határozatával felkérik az egyházmegyei közgyűlést annak elrendelésére, hogy minden egyházközség záros határidőn belül küldjön be az egyházmegyei nyugdíj intézeti pénzkezelőhöz Mezőkomáromba legalább ugyanakkora összeget, amekkorát a tanítói internátusok javára küldött be 1940. év őszén az iskolai beiratási díjakból. Ezt az összeget is az egyház szolgáltatta be a szülőktől szedett összegből, mint ahogyan szolgáltatta esztendők hosszú sora óta. Igazságos és méltányos dolog, hogy a mostoha sorsú lelkészözvegyek és lelkészárvák gyámolítását is kötelezettségüknek érezzék és mint ilyent készen teljesítsék az egyházközségek. A beiratási díjak 50°/o-a felől annak idején a kultuszminisztérium rendelkezett és pedig a lelkészek iskolaszéki elnöki munkakörét méltánytalanul figyelmen kívül hagyva s az iskolafenntartó egyházközségeket meg sem kérdezve. Megértéssel és tisztelettel fogadják azt a rendelkezést is, melyet a mostani kivételesen nehéz idők parancsa folytán kénytelen tenni az egyházi felsőbb hatóság. A mezőföldi egyházmegyének nem is csak erkölcsi kötelezettsége a lelkészözvegyek és lelkészárvák megsegítéséről való gondoskodás. Emellett bizonyos fokú anyagi felelősséget is kell éreznie azért, hogy az 1914— 1918. évi világháború idején a lelkészözvegyárva gyámintézet 27.000 K vagyonát hadikölcsönökben helyezte el. Egyházmegyei közgyűlés — úgy a püspök urak közös körlevelének, mint a lelkészözvegyek és árvák szomorú sorsának ismeretében, — teljesen egyetért a kebelbeli lelkészegyesület ha-