A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. február, 1938. augusztus

— 71 — öröm volt reá nézve szolgálni szeretett anyaszentegyházát, — hű volt hozzá mindhalálig. Egyéniségének jellemzésére elmondok néhány epizódot. Megértő és türelmes, de meg nem alkuvó református volt. Ifjú szivének szerelme egy róm. kath. vallású úri leány iránt lobbant lángra és viszonzásra talált. A finom lelkű hajadon mintegy sugallatban megérezte, hogy abba a nagy református famíliába ő csak mint református léphet be: önként áttért tehát s így esküdtek meg a debreceni nagytemplomban 1894. évben s éltek 43V2 éven át boldog házas- és családi életet. * * * Gróf Tisza István volt a politikai eszménye ésj vezére s iránta való ragaszkodását a legnehezebb körülmények közt is nyíltan föltárta. A Tisza meggyilkolása utáni napon tanácskozásra gyűlt össze a város vezetősége, élén gróf Károlyi József főispánnal. Ekkor tudtuk meg Tisza tragédiáját s azt is, hogy Budapesten átvette a hatalmat az ú. n. Nemzeti Tanács. Mink, 67-es alapon állók, mindnyájan konsternálva voltunk. A főispán is nagy lelki küzdelmet vivott s szinte zokogva ismételte: »De én esküt tettem a királynak, mit csináljak, mit csináljak?« Lipcsey ellenben nekipirultan s vakmerő bátorsággal mondta ki a forradalomról való véleményét s tárta föl Tisza halála feletti mélységes fájdalmát. * * * Egyenes jelleme utálta a hencegő hősködést, s szándékosan elhallgatta, hogy önkéntes jelentkezés alapján frontharcos volt 2V2 évig. Egy alkalommal azonban, közérdekből, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy tartalékos százados. A proletárdiktatúra bukása után történt ez, akkor, amidőn megérkeztek Fehérvárra a »fehér tollasok«, akikről különös hirek 'keringtek. Lipcsey, a szintén megfontolt magatartású katonai parancsnokkal előzetesen megállapodott, hogy mihelyt jelentkezik nála a tollasvezér, V. főhadnagy, azonnal