A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. december, 1936. július

— XVIII. — Magyaralmás szép új iskolája és tanítólakása már

1 a rnult év október 6-án felavattatott és használatba vétetett. A felavatást Püspök úr őméltósága együtt végezte boldogult Vargha Kálmán esperes úrral, kinek ez volt az utolsó közszereplése. Már október 22-én, az igari egyház templomának 100 éves jubileumán — a súlyos beteget — nekem kellett helyettesíteni az ünnepi szolgálatban és ugyanazon este a pálfai; egyház orgonaszentelési ünnepén való szereplésben. XII. Helyettes esperességem idején 10 gyülekezetben kellett teljesítenem különféle szolgálatot. Ügy ezek az alkalmak, mint a rendes egyházlátogatás, melyet három izbeni megszakítással — kevés kivétellel az iskolákat is meglátogatva — április 14—május 13. napjain minden gyülekezetben személyesen végeztem, arról győztek meg, hogy gyülekezeteinkben általában a békességnek és szeretetnek lelke uralkodik. A lelkészi és ta-! nítói kar a presbitériumokkal együtt átérzi hivatásának magasztosságát, — tudatában van nagy felelősségének is. Épen ezért kész és képes az egyházépítés munkájára. A mostoha külső körülmények sem ejtik csüggetegségbe, nem bénítják meg akaraterejét, nem teszik az Úr szőlőjének és az egyház veteményes kertjének munkásait zugolódókká, nem teszik a presbitereket szűkkeblüekké és nem szárítják ki ágyát a hivek lelkében az áldozatos hitbuzgóság és egyházszeretet drága forrásának. Ezt a bizonyságot tehetik velem együtt azok a kedves munkatársaim is: Simon Sándor, Bózsa Sándor főjegyző, Bakó Béla jegyző, Eötvös Sándor, Pécsvárady Béla, Molnár Gyula tanácsbíró, Nagy Gyula körlelkész urak, kik egyházlátogató utamon különböző helyekre velem jönni s velem munkálkodni szívesek voltak. Mikor ezért nekik a magam részéről itt is köszönetet mondok, legyen szabad kérnem részükre a Nagytiszteletű Közgyűlés köszönetnyilvánítását is. Reá kell mutatnom jelentésemben arra az örvendetes jelenségre, hogy az úrvacsorával élő egyháztagok száma; növekedést mutat és már nem áll alatta a lélekszámnak; továbbá arra, hogy a 145 reverzálisból 90 adatott egyházunk javára és hogy a 22 kitéréssel szemben 41 volt a hozzánk áttértek száma. Követésre érdemes példaként állítom a gyülekezetek elé a kálozi presbitérium bölcs intézkedését, mely szerint költségvetésileg — 240 P előirányzatfal — gondoskodott arról, hogy három téli hónapon át képesített diakonissza segédkezzék a lelkigon-