A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. december, 1936. július

— XIX. — dozás munkáiban. Áldás kísérte munkásságát. Bezárt ajtók is megnyíltak előtte. Kemény szivek is ellágyultak szelíd szavától. Bizonyára áldás lesz a móri presbitérium intézkedésén is, hogy t. i. a visszavásárolt régi iskolát

1 és tanítólakást KIE-otthonnak rendezte be. Az ifjúság a jövendő: nemzet és a jövendő eklézsia! Drága gyümölcsöt igérő szép virág! Vegyük körül őrző gonddal, vegyük körül féltő szeretettel! Vigyázzunk rá, mint szemünk fényére! Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés! Minden jó igyekezetem mellett is csak hiányos lehet szerény jelentésem. De ha a csatolt statisztikai adatokat is figyelembe méltóztatik vennie bizonyára teljesebb lesz a kép, amelyet egyházmegyénk életének egy évi szakaszáról rajzolni próbáltam. Lesznek talán, akik úgy találják, hogy nagyon kedvező színben tüntettem fel egyházi beléletünknek dolgait; de nyugodt lélekkel mondhatom; el: én figyelő szemmel ilyeneknek láttam azokat. Hiába állítanám, hogy azért egy és másban kívánni valókí ne lennének. Hiszen a fénnyel árnyék is jár együtt. Ám én; riasztó árnyat, komoly kifogásolni valót nem találtam, ezért fel sem említhettem. Amilyen igaz öröm ez nekem magamnak, legyen olyan igaz öröm a Nagytiszteletű Egyházmegyei közgyűlésnek is. Az esperesi hivatalnál elintézetlen ügyek nincsenek. A szeretetben gazdag Isten áldó kegyelmét kérem drága anyaszentegyházunkra, a mezőföldi gyülekezetekre, lelkészekre és tanítókra, elöljárókra és hívekre, szeretett egyházmegyénk vezetőire, tisztviselőire, összes tagjaira. Magamat Istenre bízva, munkásságomat és személyemet mindnyájuk bizalmába és hittestvéri szeretetébe ajánlva, minden tisztelettel vagyok a Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlésnek Balatonfőkajár, 1936 június 23-án alázatos szolgája: Bakó Lajos esperes-helyettes. 2*