A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

o — egyik vezórférfiát, a Ferenc József rend lovagját, a polgári életben több intézetnek értelmi fölényekkel tündöklő tagját. — Mint a fáradt szolga kívánja a hűvös árnyékot, ugy lőn az ő sorsa, mert a 68 éves életből, mintegy 40 évet, az időt megbecsülve, a hivalkodást kerülte, lelket, testet megörlő munkásságban élt át szivjósággal, nemes lélekkel. — Mint igazán tusakodó megkoronáztatott a földi hitünk szerint, — az örök életben is, mert hű volt mind halálig. Megtisztelvén megtiszteljük Öt jegyzőkönyvünkben, — részvétiratunkkal járuljunk a holtáig hűséges, kesergő özvegyhez. Püspök ur és Miklós Géza ur szolgálták. Értesítést későn kaptam, azért nem voltam jelen. Tanítóink diszes seregéből a harmadikat gyászoltuk f. é. május 2-án Précsényi Sándor ur személyében. Mint lopó az éjszakán, ugy jött nagy hirtelenséggel az élet oltó halál,— rommá tette az elég erős, 1888. óta a tanítói pályán, 1898. óta a pálfai egyházban hivatásos buzgósággal működő férfiút.- — Áldá sos munkát végzett a közéleti téreken is. — A kenyérkeresőt vesztett család mély bánatában őszinte részvéttel osztozva, — a szorgalmas tanitó emlékezetét adjuk át az utókornak jegyzőkönyvünkben. — Temetéséről rendelkeztem. Betegességem miatt nem vehettem részt a végtisztességtételen. A dunamelléki testvér egyházkerület, országos ref. egyházunk egyik fénylő csillagának: Dr. Baksay Sándor püspök urnák, 83 éves korában f. évi junius hónap 18-án történt csöndes kimúlása, velünk eg}

Tütt a hazai tudományos egyesületeket is gyásziukákba öltöztette. A iegnag3

Tobbat: a példás, a jótéteményben meg nem restülő, — a szeretetben meg nem fog3^at,kozó lelki-