A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

atyát: a kunszentmiklósi gyülekezet temette el. — Isteues életének tudatában zenghesse ajakán a felemelő éneket: „érzem, hogy az örökélet már e földön az enyim lett"! A siron túl is jutalmazza az igazak Istene! Az egyházmegye nevében is küldött részvétiratomra hálás köszönettel felelt a gyászoló rokonság. Az ismeretlenek milliói között élő ezer meg ezer ismerősünk, rokonunk, barátunk, hittestvérünk, lelkésztanitó társunk omló könnyekkel sózza meg napi kenyerét, siratva a haza védelmében hősi halált halt kedveseket. — Idegen föld rögei, vagy hazai szent hantok alatt porladó hőseinknek, a világot ámulatba ejtő vitézségét, szájról-szájra adva hirdesd,— dicsőítve említsd nevét hálás nemzedék! Am sírjunk a sírókkal, de vigasztaljuk is a búban epadt lelkeket, hogy a ájdalmakban meg ne emésztessenek ! Ha eljön az idő, midőn sem az égen sem a földön nem lesz harag; — béke harmata csillog vércseppek helyett a mezők füvén, — ha eljön a béke, melyért buzgó imádság epedez százezrek ajakán, — ha tenyészetnek indul a népszabadság, boldogság virága a honfivér áztatta csatasikokon, — akkor legyen ünnep szentelésnek napja, — csengve, búgva hívjanak a harangok Isten imádására, a békesség Istenének mondjanak áldást minden hivelc, — az elesett hősök emlékezete áldó imába foglaltassák, honszerelmük példaképen említtessék, az évkönyvben feljegyeztessék. — Addig várjunk tűrő bánattal, óvakodjunk a tüntető gyásztól, majd elhozza az Ur az 0 szabaditásának napját! Híveink ezreivel együtt a haza szolgálatába állottak: Czakó Gyula, Kelemen Béla, Sákó István lelkészek, — Szabó Sándor ifjú, Szabó Kálmán, Vargha Jenő, Sas János,