A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

marad közöttünk! — A temetésen esperes és a szentmártoukátai lelkész szolgáltak a nagyszámú rokonság, Szentmártonkáta közönségének részvéte mellett. Az egyházi intézmények minden ágazatához hittel, szeretettel kapcsolódó, másrészről alkotmányos állami életünk egyik erős szervét képező református tanitó karunk kitűnő tagjának: CseszkÓ Sándor urnák, a szilasbalhási gyülekezet — haláláig hűséggel plántáló tanítójának, leánya korai halála miatt a koporsóba sirva menő édes atyának, családjáért roskadozva is fáradozó családatyának, 1914. évi október 25-én bekövetkezett halála, mély keservvel töltötte meg szivünket. — A 63 évre terjedő életidőből az a 27 év, melyet 40 évi tanitói működéséből Szilasbalháson töltött el, egy jól nevelt, bölcsen élni tudó nemzedéket liiv bizonyságtételre, liOijy beszélő emlékoszlopai legyenek annak az aranykornak az egyház életében, mely becsülettel leélt életről, áldásos nevelésről, tanításról, szent szolgálatokról beszél, hálára kötelezve a híveket, tanítványokat, — példa követéséin serkentve a hivataltársakat. — Rendelkeztem a temetésről, melyen fájdalom, több ok miatt nem jelenhettem meg. — Elismerésünk s tiszteletünk koszorúja övezze tisztes nevét! Vigasztaló részvétünkkel enyhítsük a kétszeres gyász miatt kesergő családot. Kegyelettel és mély tisztelettel nyissuk fel zárait a halál házának, idézzük vissza emlékezetünkbe az 1915. évi febr. 23-án, a lelki áldozattal hosszú ápolásban el nem fáradó hitves karjai között elhunyt Molnár Béla urat, a székesfehérvári egyháznak,- egyházmegyénknek,- e kerületünknek,- főiskolánknak,- konventnek,zsinatnak,- ifjú korától folytonosan hű hivatalnokát,