A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

társaságnak szikrázó élceivel mulattatóba,- önzetlen, nemeslelkü jó barát és lelkésztestvér: Tóth Károly ur, életének 61-ik, házasságának 21-ik, lelkészségének 30-ik évében, 1914. évi augusztus 25-én meghalt. — Fájdalomban egyesült nagy sokaság a mély bánat könnyeivel tisztelte meg a. szeretett férfiút — A koporsó mellett esperes imádkozott,- templomban gyászbeszédet mondott Szűcs Lajos,- sirnál elbúcsúzott Szalay Ferenc. — Az árvaságra jutott család örök gyászában meleg részvéttel osztozzék hivatalos egyházunk is! A s/.eretett férfiú nevét, emlékezetét áldva őrizzük meg. A dégi egyház újonnan választott II. tanítónője: Cseszkó Mária hajadon, kiváló szorgalma után nyert hivatalos életének küszöbén hervadt el hirtelen október 4-én, mint dér ütötte virág. — Annyi sok szép reményeivel együtt sirban álmodja tovább az örök élet reménységeit! Egyházmegyénk szeretett gondnokát nagy keserűséggel látogatta meg felettünk szabadon uralkodó szent Istenünk 1914. évi október 10-én, — midőn felejthetetlen feleségét: Kenessey Miklósné, Konkoly Thege Irón úrasszonyt, a, Mária hitével, Mártha szorgalmával ékeskedő, nemeslelkü református magyar nőt, példás hűséges hitvest, — az erős, de igaz férfiú zokogó keservével, a hü férj imádságával, a többé fel nem melegedő halotti ágyára helyeztette. — Az ő házát épitő bölcs és serény asszony, a kiskorú árvákat gondosan szerető anya után egyedül maradott férjet, ne hagyja el az Ur! Fogadja kegyesen ezen helyen is, egyházmegyénk minden rendű és rangú tagja részéről a hódoló szeretet részvétét. — A családi sírkertben porladó nemes Úrnő emlékezete áldó tiszteletben 1*