A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

— 89 — Különben már maga az a tény, liogy legmagasabb közig, hatóságnak, az egyetemes konvent a javadalmi vitás kérdések elbírálásánál egyedüli normativumként csak a méltányosságra hivatkozhatik; a legerősebb tanú­bizonyság a mellett, hogy egyházi adósegélyezésünk ügye — bár teljesen jó hiszemü — de hibás alapon épült s annak betetőzését e dijlevelek pénzértékre át­változtatásával ez alapon eszközölni nem lehet. Nem állhat meg u. i. az egyetemes konvent em­iitett jkönyvi. pontjának ama kijelentése, hogy „az adóügyi ki küldöttségek által megállapított normál költ­ségvetés kizárólag a segélyt kérő egyház rendes szük­ségletének s ez alapon a III. t.-c, 12. §-ában előirt se­gédnek megállapítására szolgál s a belhivatalnokok dijieveleit — nem érinti." — Hisz ez a határozat ép maga jelöli meg a pontot, hol a dijlevelek és az adó­segélyezés ügye érintkeznek, —- midőn az egyház ren­des szükségleteinek megállapításáról beszél. Az egyházközség rendes szükségleteit az ehi. III. t.-c. 7. §. részletezi az ugyanazon t.-c. 4. §-ára hivat­kozással, melynek 2., a. pontja a dijlovelokben meg­állapított fizetéseket feltétlenül felveendő szükségle­teiknek mondja, mik az évi rendes normál költségve­tésbe teljes összegükkel — a 6. §. 4-ik kikezdésében foglaltak terhe alatt — beiktatandók. Megállapítható tehát, hogy a hivatalnoki javadalmak olyan évi ren­des szükségletet képeznek, miket az ehi. I. t.-c. 115. §-a szerint elszakítani, leszállítani sem lehet. A III. t.-c. 12. §-ának második kikezdése meg azt mondja ki, liog} 7 „minden olyan egyházközség, mely rendes szükségletét a 113. §-ában megállapított adókulcs életbeléptetése mellett, saját erejéből fedezni

Next

/
Oldalképek
Tartalom