A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. augusztus

95 csak 1910. julius hó 15-én nyújtotta be az esperesi hivatalhoz és ebből, valamint a panaszos irat tartalmából azt állapította meg a bíróság, hogy panaszos ezen beadványa nem az osztoztató bizottság eljárása ellen irányuló fölebbezés, hanem egészen külön álló panaszos kereset, miért is azt mint ilyet vette elbírálás alá és tekintettel arra, hogy a panaszos levél tartalmából, valamint Eötvös Sándor lelkésznek arra, adott válasziratából, nemkülönben peres feleknek a tárgyalás folyamán tett szóbeli nyilatkozataiból igazolást nyert azon körülmény, hogy Eötvös Sándor lelkész, a panaszos elődje által telepitett szőlőben levő karókat és kerítést panaszosnak át nem adta, sőt annak megvételére panaszosnak ajánlatot is tett, panaszos pedig azon ajánlatot el is fogadta, ennélfogva panaszosnak azon szőlőkarók és kerítés értékében való igényét jogosnak kellett elismerni. Minthogy pedig a tárgyalás folyamán panaszos félje a karókért és kerítésért hajlandónak nyilatkozott az Eötvös Sándor állal fölajánlott 50 koronánál kevesebb értéket is elfogadni, sőt beismerte, hogy azokat f. évi junius havában Eötvös Sándor bérlőjének 20 korona vételárban felajánlotta, ennélfogva a bíróság a karókért és kerítésért felajánlott két igéret középarányát, vagyis 35 koronát állapított meg értékül és azt találta megítélendőnek. Csikós Péterné panaszost azonban keresetének többi részével el kellett utasítani. A szőlőtelepítés czimén követelt 150 koronával azért, mert a szőlő már 7 évvel azelőtt telepíttetett és annak daczára az e. m. szabályrendelet értelmében be nem jelentetett, amely körülmény a kártérítési igényt már egymagában is kizárja.