A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. augusztus

ur érdemes atyánkfiát: évkönyvének lapjára irjan evét,— Isten megtartó kegyelmét, gazdag áldásait kéri számára hosszú életidőn át! Csomasz (Dezső ur fiatal atyánkfia, móri lelkész, április 14-én Pápán az újszövetségi szentirás magyarázat szakcsoportjából theologiai magántanárrá képesittetett. Az ifjan is nemesen törekvő lélek, a lelkipásztori terhek és gondok alatt ki nem fáradva, atyai szivét tépő családi gyászok közepette le nem veretve, — nem keresve a hives árnyékot, — munka, gond izzó hevében gyűjtögette a tudomány kincseit, hogy a szentirás magasságainak és mélységeinek vizsgálásában lelki szomját oltva, ha Isten is ugy akarja, a tanári székben is legyen oly hiv szolga, kit az ő Ura többre bizzon, — közkincsére egyházunknak sokáig éltessen! (Dr. Szász Károly urnák az Ur kegyelme marok számra nyújtja a babért. Ismeri az Ur az 0 szolgáit, tudja kiket hivjon el reggel avagy délben a szent munkára. — Nemcsak nagy nevet, de szent hevületü lelket is örökölt „nagy pap" Atyjától. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban 22 évi ernyedetlen szorgalmas munkája jutalmául, miniszteri tanácsosi méltóságot nyert. Junius 1-én az enyingi kerületben ritkán megnyilatkozó lelkesedéssel országos képviselővé választatott. — Ezek a babérlevelek elhervadhatnak idővel, de amelyik mint egyházmegyénk uj világi tanácsbirájának homlokát diszesiti, azoknak is életszint kölcsönözve, — elismerés, tisztelet koszorújaként övezze fejét mint nagy hazafinak is, mig a hazának, nemzetének él ! Ciprus lombot helyezzünk az április 24-ón behan-