A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 84 -A vádbeli bűnös szerelmi viszony fönnállása mellett bizonyítékot szolgáltat a vádlott védekező nyilatkozatában foglalt azon beismerés is, hogy neki Rozs Istvánné az ő legbensőbb családi életökből olyan titkos dolgokat is elbeszólt, amit csakis a legbensőbb szerelmi viszonyban élő egyének közölhetnek egymással. A vizsgálat adataiból és a válóperben meghozott birói Ítéletekből ugyan nem állapitható meg azon tény, hogy Józan István Rozsnéval házasságtörést követett el, de az egyházi törvények 301. §-nak 3. és 10, pontjában meghatározott vétségek tényálladékához annak bizonyitása nem is kívántatik meg, de attól eltekintve, az előadottak szerint bőséges bizonyíték van arra nézve, hogy vádlottnak azon cselekménye, hogy Rozs Istvánnét az esperesi megintés daczára is éjjel hajnali órákban és olyan időben, amikor a háztartási teendők elvégzése miatt arra szükség nem is volt, mert házvezetőnét tartott, mégis házához járatta ós hosszabb ideig magánál tartotta a közerkölcsisóget sértette meg ós azáltal, hogy azon viszony a válóperben történt tanúkihallgatások által közbeszód tárgya lett, abból nemcsak közbotrány származott, hanem vádlottnak mint kántortanítónak egyházias tekintélyét még a saját tanítványai előtt is a legnagyobb mértékben lealacsonyította úgyannyira, hogy a saját beismerése szerint is nem volt képes iskolájában a kellő fegyelmet fönntartani és annak hiápya miatt nem volt képes kellő tanítási eredményt sem felmutatni és ennélfogva kétségtelen, hogy vádlott a kántortanitói állásra méltatlanná lett és különösen Falubattyán községben annak betöltésére képtelen is. A vizsgálat alkalmával kihallgatott Pajor Istvánné, Csonka Mihályné és Miklós Géza tanuknak, valamint