A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 85 -a válóperben kihallgatott Orosz Jánosné tanúnak a vallomásával igazolást nyert az is, hogy vádlott Rozs Istvánnót egy férjes, gyermekes asszonyt arra biztatott, hogy féijétől váljék el, majd ő aztán feleségül veszi. Vádlottnak ezen cselekménye egymagában is megállapítja az egyházi törvények 301. §-nak 3. ós 10. pontjába ütköző vétségek tónyálladékát, mert ezen cselekménye is ellentétben áll a közerköcsiséggel és alkalmas ugy közbotrány felidézésére, mint vádlott egy

7házias tekintélyének lealacsonyitására. II. A falu- és szabadbattyáni elöljáróság fegyelmi panaszában 8 vádpontot sorol fel a vádlott ellen. 1. hogy amikor Miklós Géza lelkész kihirdette a templomban, hogy

7 következő vasárnap kibucsuzó beszédét fogja elmondani, vádlott a XCIV. zsolt. 6. versét énekelte, mely

7 a következő: Az Isten minden szivnek titkát Jól tudja, minden gondolatát: Hogy semmirekellők, látja (Boldog akit Te igazgatsz, Es törvényedre tanitasz Es kinek vagy oktatója. és ezáltal nemcsak a távozó lelkész személy

7ót akarta czélzatosan sérteni, hanem a szokatlan és a gyülekezet által nem is tudott zsoltárvers éneklésével közbotrányt is okozott. Ez a vádpont a vizsgálat alkalmával kihallgatott özv. Farkas Istvánnó és Német István vallomásával bizonydtást nyert. A második vádpont, hogy a lelkészi búcsúzón sem délelőtt sem délután nem jelent meg a templomban,