A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. augusztus

— 4 — 2. A megbízó levéllel ellátott képviselők, megbízó leveleik beadására felhivatnak. A megbízó levelek beadatván a képviselők igazoltatnak. 3. Nt. Kulmán Károly ur egyházi- és Mészöly Gyula ur világi tanácsbirák a jelen gyűlésről elmaradásukat az elnökséghez intézett leveleikben indokolják. Felhozott indokaik elfogadtatnak, elmaradásuk igazoltnak mondatik ki. 4. Nt. Esperes ur jelenti, hogy az e.-megyei tanítói karnak ezen gyűlésre megbízott képviselői: Nyiri Gábor és Bózsa Péter tanitó urak. Tudomásul vétetik. 5. Beterjesztetett az egyházlátogatásról nt. Esperes urnák jelentése, mely következő: Nagytiszteletű s tekintetű egyházmegyei közgyűlés! Egyházmegyénk kebelében id. Kutasi Ferencz közpénztárnok s egyházmegyei t.-biró segédletében f. évi május 28- án elkezdett, de a csakhamar beállott alkalmatlan idő, s talán egészségemben is ez által történt változás miatt junius 8-án félbehagyott egyházlátogást junius 27-én folytatva s 28-án bevégezvén, az egyházakban felvett jkönyvek alapján, tapasztalataimnak eredményét a nagyt. s tek. egyházmegyei közgyűlés eleibe van szerencsém a következőkben tisztelettel beterjeszteni: Jól esik lelkemnek legelőször is azon körülményt jeleznem, miszerint hivatalos működésem óta most másodszor vagyok abban a kedvező helyzetben, hogy sem a lelkészi sem a tanitói-testület tagjai közül egyetlen társunk elhunytáról sem kell fájdalmas jelentést tennem; megkímélte a halál sorainkat és nem járt pusztitva közöttünk. Egy veszteségünk azonban mégis van, de a kinek távozása felett támadt fájó érzésünket enyhíti annak tudata, hogy beteljesedve látjuk rajta az irás szavait: „méltó a munkás az ö bérére", ö is mint az Ur veteményes kertjének hü munkása itt az életben megtalálta már fáradalmainak jutalmát Ugyanis a tanítói karnak egyik kimagasló vezérférfia t. Nyiri Gábor úr a tanítói nehéz pályán eltöltött 42 évi buzgó szolgálatban kifáradván, önkényt lelépett a tényleges működés teréről, ki megérdemli tőlünk, hogy neve j.-könyvünkben megörökítessék, szívből kívánván néki, hogy a jól megérdemlett országos tanítói nyugdijat még sokáig élvezhesse s munkája eredményét nem csak a most élő nemzedéken, hanem ezeknek utódaiban is lelki gyönyörűséggel és jó egészségben szemlélhesse. Mintegy összefüggésben ezzel, megemlítem azon ünnepélyt is, mely az 1392. évi szept. 18-án az enyéngi ev. reform, egyház kebelében folyt le. Emiitett napon ugyanis a most élő egyháztagok megemlékezvén az ősök áldozatkészségéről, kik a vallási üldöztetések alól történt felszabadulások után