A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. augusztus
azonnal hozzákezdtek az építkezéshez, s 1892. évben a közáhitatosság számira egy olyan templomot szenteltek fel, mely falainak szilárdsága, külső s belső alakjának nagyszerűsége, a czélnak megfelelő volta által ma is bizonyitja, mekkora áldozatot kellett hozni az ősöknek azon időben, hogy hitbeli buzgóságuk kimutatására ilyen épületet emelhettek. Ezen ősök iránt érzett vallásos kegyeletükből kifolyólag, egy egész század lefolyása után rendezték tehát a most élők a százados ünnepélyt, mellyel megmutatták azt, hogy ma is él közöttük az ősöktől örökölt vallásos buzgóságnak lelke, sőt átakarják azt utódaikra is hagyni, s azon vannak, hogy a vallás iránt való szeretetnek minél több emlékét hagyhassák által a maradékra. A templomi ünnepélyt népmulatsággal zárták be, melyre még sokáig édesen fognak az élők visszaemlékezni. Kedves kötelességemnek tartom azon kegyeletes ünnepély emlékét is felujitani, melyet a székesfehérvári gyülekezet rendezett f. évi april 30-án, a mikor is szeretett lelkipásztoruk nt. Tatay Imre urnák tiszteletére rendeztek örömünnepet. Valóban örömünnepe volt ez az egyháznak, melyet nem a fitogtatásnak magáról beszéltetni vágyó szelleme, hanem az a hamisítatlan tiszta szeretet hozott elő, mely a napról-napra izmosodó egyház tagjait áthatja azon férfiú iránt, aki 25 év óta épiti közöttük a Krisztus testét és terjeszti az Istennek országát oly sikerre], hogy az ö lelkipásztoroskodása kezdetén még kicsiny mustármag terebélyes fává növekedett fel, s ma már egyike lett népesebb gyülekezeteinknek. — Örömünnep ez az egyházmegyére nézve is, mert betelve látjuk itt azt az apostoli intést, hogy a „kik ti közöttetek fáradoznak a tanitásban kettős tiszteletre méltók" s hogy a sok helyen tapasztalható fólreismertetés ós méltatlan bánásmód mellett ne lankadjon meg a munkakedv, hanem a további küzdelemre is merítsünk ezen példából erőt és kitartást. Az ünnepély fényének emeléséhez ünnepi szónokul felkérte az egyház presbyteriuma t. Szűcs Dezső csajági lelkész urat s az egyházmegyei tanítótestület énekkarát, kiknek közreműködése mellett megtörtévón az istenitisztelet, utánna az egyház főgondnoka tek. Pálfify Károly egyházmegyénknek is t. birája, vármegyei ós városi tisztviselők és nagyszámú diszes közönség előtt szívből fakadó szavakban ecsetelte az ünnepelt férfiú érdemeit, melynek megtörténtével félre vonták a borító lepelt az ünnepély tárgyának jól talált arczképóröl, melyet ez alkalomra állított elő a gyülekezet áldozatkészsége s mely a gyülésterem falára kifüggesztve, hosszú időkön át lesz hivatva buzdítani az Ur szőlőjében hiven munkálkodókat, s hirdetni azt a ritka egyetértést, mely a fehérvári gyülekezetet szeretett lelkészével egybekapcsolja. — Habár utólag is, de egyházmegyénk is kívánja jelen alkalommal részét az ünnepélyből kivenni, kívánva, hogy a fehérvári ev. reform, egyház és annak lelkésze, ez ünneprólye leendő visszaemlékezés hatása alatt még nagyon sokszor ós sokáig melegedjenek fel! Az egyházak beléletóben a lefolyt évben nem törtónt visszaesés, sőt a soponyai templom és torony ujjá tétele, a sz.-fehérvári s csajági templomok