A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. május

9 csillaga között kiemelkedő tüzesen — örök buzdításul, örök példaadásul a jelen és a jövő magyar nemzedéknek, bogy a hazáért készségesen oda kell áldozni mindenünket, ha kell még az életünket is, mert csak az a nemzet lehet nagy, a mélynek fiai meg tudnak halni nemzetükért. Ezt hirdeti minden magyar számára ez a kialudt és új lángra gyúlt csillag, — és nekünk meg kell nyugodnunk a jóságos Isten megmásíthatatlan végzésében, melynek útait emberi szem nem láthatja, mert az ó útai nem a mi útaink. Kedves Testvéreimi Lélekben szálljunk hősi halált halt Kormányzóhelyettesünk hősi szelleméhez, és hódoljunk előtte pár perces néma tiszteletadással. Ezután pedig szálljon gondolatunk szeretett Kormányzó urunk és a gyászba borult kormányzói család felé, a kik életük legdrágább kincsét, szemükfényét áldozták oda a haza oltárára. Imádkozva kérjük a jóságos Istent, adjon összetört szivüknek erőt a rettenetes csapás elviselésére. Kormányzó urunkat pedig övezzük körül még nagyobb szeretettel, még nagyobb hűséggel és még nagyobb ragaszkodással. Mély tisztelettel indítványozom, hogy Közgyűlésünk Főméit. Kormányzó urunk előtt hódolatteljes részvétét és ragaszkodását táviratban fejezze ki. Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlési Legutóbbi közgyűlésünk óta egyházmegyénk lelkészi karát is fájdalmas veszteség érte nyugalomba vonult legidősebb tagjának, nagytiszteletű Galambos László volt rétéi lelkész úrnak a halálával. Úgy érzem, ó róla erről a helyről is meg kell emlékeznem, nemcsak mint egyházmegyénk hosszú időn érdemes tanácsblrójárói, de mint a korral haladni tudó lelkipásztor egyik kiváló képviselőjéről. Talán az a ritka tulajdonsága, hogy érzéke volt az újabb koreszmék iránt és megértéssel volt az újabb egyházi irányzatokkal szemben, ez érteti meg azt, hogy 48 évi egy helyben való lelkészkedés után is hívei változatlan ragaszkodással és szeretettel viseltettek iránta. Tisztelettel kérem Önöket, hogy elhunyt kedves Testvérünk iránti kegyeletünknek néma felállással adjunk kifejezést. Indítványozom továbbá, hogy az elhunyt emlékét egyházmegyei jegyzőkönyvünkben is megörökítsük, — családja előtt pedig fejezzük ki egyházmegyénk részvétét. Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlési Három éve folyik már az újabb világháború és második éve már annak, hogy szövetségeseink oldalán mi is részt veszünk az Istent és Krisztust tagadó szovjet elleni háborúban. A magyar honvéd dicső ősöktől öröklött vitézséggel és rendíthetetlen bátorsággal, — vérét és életét áldozva állja ebben a küzdelemben a helyét, szövetségeseinknek is a legnagyobb elismerésére. Honvédségünk ragyogó teljesítményéről büszkeséggel kell